• Jegyvásárlás
  • Hírlevél
  • m_facebook
  • m_instagram
  • m_youtube
  • Nyitólap
  • Műsor
  • Előadások
    • Bemutatók
    • További előadások
    • Vendégjátékok
    • Események
  • Társulat
  • Jegy
    • Jegytípusok
    • Nézőtér
    • Jegypénztárak
    • Kedvezmények
    • Ajándékutalvány
    • Online jegy
  • Bérlet
    • Bérletkonstrukciók
    • Bérletházak
    • Nézőtér
    • Jegypénztárak
    • Kedvezmények
  • Hírek
  • A színház
    • Pályázatok
    • Technikai információk
    • Támogatók
  • Alapítvány
  • Kapcsolat
  • 2024/2025
  • 2023/2024
  • 2022/2023
  • 2021/2022
  • 2020/2021
  • 2019/2020
  • 2018/2019
  • 2017/2018
  • 2016/2017
  • 2015/2016
  • 2014/2015
  • 2013/2014
  • 2012/2013
  • 2011/2012
  • 2010/2011
  • 2009/2010
  • 2008/2009
  • 2007/2008
  • 2006/2007
  • 2005/2006
  • 2004/2005
  • 2003/2004
  • 2002/2003
  • 2001/2002
  • 2000/2001
  • 1985/1986
  • 1977/1978
  • 1976/1977
  • 1975/1976
  • 1974/1975
  • 1973/1974
  • 1972/1973
  • 1971/1972
  • 1970/1971
Fogadó a Nagy Kátyúhoz

Spiró GyörgyFogadó a Nagy Kátyúhoz

Fogadó a Nagy Kátyúhoz

Nagyszínház

2003. 10. 10.

Spiró György napjaink egyik legizgalmasabb drámaírója. Drámája, s annak színreállítása mindig kihívás, hiszen sajátosan groteszk, szarkasztikus látásmódja új megvilágításba helyezi a sokszor nagyon közismert, vagy csak felszínesen ismert helyzetet, történelmi szituációt.
Igaz ez, a Szigligeti Ede Liliomfijából született \"Nagy kátyú\"-ra is.
Ugyan a szereplők azonosak, és a darab műfaja: \"népszínmű\" volta megőrződött, de mégis minden más lett:
A \"nagy kátyú\" Magyarországa a helyszín, ahol kitörnek a kocsik kerekei, s ahonnan nem lehet tovább utazni, legyen tél vagy nyár.
1849. decemberében vagyunk, két hónappal az aradi vértanuk kivégzése után. Azóta ül Uracs a fogadóban és figyel, jelentőségteljesen hallgat s majd minden szereplőnek köze van a szabadságharchoz: ki harcolt érte, ki jelentget miatta, ki pedig megúszta, hogy kapcsolatba kerüljön vele.
A romantikának se híre, se hamva: itt már nincs árvalányhaj, nincsenek csókolózó galambok: Liliomfi, az öregedő színész egyetlen perspektíva Mariska számára, hiszen más férfival nem volt kapcsolata; Szellemfi maradt a dilettáns költő és színész; Kamilla a darab végén Szilvai professzor úr méltó párjává válik; Gyuri, a pincér, az egykori szabadságharcos szerelméért feladná Liliomfit, korábbi felettesét; Kányai, a fogadós, besúgó, s jelent a pesti fogadósnak, Schwartznak, aki a legnagyobb magyar a darabban…
Mindez nagyon mulatságos formában fogalmazódik meg: humorral, zenével, dallal és tánccal.
  • Előadás

Szereposztás

  • Liliomfi (Szilvai Gyula)színészMakranczi Zalán
  • Szellemfi (Petrovics Péter)színészSzívós Győző
  • Szilvai TódorprofesszorRubold Ödön
  • KányaifogadósKőszegi Ákos
  • Gyuri (Kiss György)pincérHegedűs Zoltán
  • Schwarcz Adolfpesti fogadósVitéz László
  • Adolfaz ifjabb SchwarczReiter Zoltán
  • MariskaSzilvai mostohalányaHaumann Petra
  • ErzsiKányai lányaHorváth Erika
  • Kamillajelenleg kisasszonyRéti Erika
  • UracsKertész Richárd
  • Két néma pandúrDomján SándorKis Balázs
  • rendezőMerő Béla
  • koreográfusÉnekes István
  • díszlettervezőMira János
  • jelmeztervezőJánoskúti Márta
  • zeneszerzőMásik János
  • zenei vezetőLátó Richárd
  • korrepetitorKovács Mihály
  • koreográfusasszisztensFrigyesi Tünde
  • rendezőasszisztensSzéplaky Petra

Sajtómegjelenések

Művészek

  • Makranczi Zalán
  • Rubold Ödön
  • Kőszegi Ákos
  • Hegedűs Zoltán
  • Reiter Zoltán
  • Horváth Erika
  • Réti Erika
  • Kertész Richárd
  • Domján Sándor
  • Kis Balázs
  • Jegyvásárlás
  • Hírlevél
  • m_facebook
  • m_instagram
  • m_youtube
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
  • Közérdekű adatok
    • Szervezeti adatok
    • Működési adatok
    • Gazdálkodási adatok