Balogh Attilát, a debüt kategóriában UNITER-díjra jelölt fiatal rendezőt kérdeztük egyről-másról, de főleg a Tamási Áron Színháznál rendezett Trakhiszi nők című előadás kapcsán.

Mesélnél a szentgyörgyi színházzal való kapcsolatodról?

Mielőtt ez egyetemre felvételiztem volna, bekopogtattam Bocsárdi László irodájába, kikérni a véleményét arról, hogy én rendező szakra szeretnék menni - ez volt az első szakmainak nevezhető találkozásunk. A második talákozásunk egy mesterkurzus volt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem keretén belül. A harmadik pedig az volt, hogy elhívott rendezni a színházába. Azért persze az is fontos, hogy én közvetett módon Bocsárditól is tanultam, mert ugye Osonóztam Fazakas Misivel, Fazakas Misi pedig tőle rengeteget tanult. Tehát mondhatjuk úgy is, hogy Bocsárdi-tanítvány vagyok, ugyanúgy, mint a Trakhiszi nők társalkotói: Zsolt (Benedek Zsolt, az előadás dramaturgja, fordítója) is, Előd (Golicza Előd, az előadás díszlettervezője) is, a fiatal színészek is, meg a kar szereplői is, hiszen annak idején mind együtt Osonóztunk.

Miért esett a választásod erre a darabra?

Én nagyon szeretek Zsolttal dolgozni és bevallom, ő ajánlotta nekem ezt a Szophoklész drámát, újrafordította és meg is csináltuk. Annak ellenére, hogy milyen keveset foglalkoznak vele, ez egy kiváló darab.

Mi az, ami a Trakhiszi nőket rendezésében egyedivé teszi? Miben ragadod meg egy antik görög dráma aktualitását, illetve ezt hogyan alkalmaztad színpadra?

Az előadásaimban nem az a fő szempontom, hogy ez milyen kontextusban történik, hanem hogy mi történik, kikkel és hogyan. Mindig próbálok egyszerűsíteni, minél lényegibb dolgokat megragadni. Egy tragédia rendezésénél ez egy fajta „leépítő” folyamat. Csak azt hagyom meg, ami nélkülözhetetlen. A görög hősöket „résztvevőkké” próbálom redukálni, úgy, hogy ne veszítsenek mélységükből, a szándékuk és funkciójuk maradjon csak, ugyanis a görög tragédiák szereplőinek ez az igaz erősségük.

Az újrafordítás során Zsolt „kigyomlálta” a nagyon autentikus görög mitológiai utalásokat és kereszténnyé tette a darabot. Nagyon tudatosan csak Zeuszt, mint mindenható istent hagyta meg benne, akinek benne is kellett maradnia, mivel rokona a családnak (a főszereplő nagyapja). A kardalokat például nem a görög mitológiából merítettük, hanem saját néphagyományainkból, kivéve egyet, amit ógörögül énekelnek. A szereplők szövegét teljességében mai beszédstílusúra írta át.

Ami a látványt illeti, Dobre-Kóthay Juditnak, az előadás jelemztervezőjének volt az a remek ötlete, hogy ötvözte és stilizálta a mai öltözködést a klasszikus göröggel. Megpróbáltam az előadás jelrendszerét úgy hangolni, hogy a népdalok, a ruhák, a betondíszlet, a mai beszédstílus és a „maradék” görög mitológia egymást ne zárják ki vagy ne hassanak együtt giccsesnek, és nagyon remélem, hogy sikerült. Eddig úgy láttam, hogy a nézők elfogadják és szeretik ezt az egész „egyveleget” így együtt. Még nagyobb örömömre, úgy tűnik a szakma is.

Mennyire volt nehéz összehangolni a színészeket?

Egyáltalán nem volt nehéz. Azonnal elfogadták az új kollégákat: Kónya-Ütő Bencét, Sándor Annát, a karból a lányokat...Szeretek a szentgyörgyi színészekkel dolgozni, mindenkinek a munka a legfontosabb a próbákon. Odaadó, érzékeny és jó színészek Bocsárdi színészei.

A fent elmondottak alapján tehát az UNITER-jelölés számodra egy jó csapatmunka eredménye?

Igen, pontosan. Nagyon-nagyon fontos, hogy nem csak ez én érdemem, hanem egy egész csapat áll emögött. Én vagyok valahol a képviselője, mert én töltöm be ezt a posztot, de ez az elismerés ugyanúgy illet engem, mint ahogy illeti Zsoltot, Elődöt, Juditot, Anitát (Guth Anita, rendezőasszisztens), a színészeket.

Ha egyéni szempontból nézem, akkor remélhetőleg megkönnyíti a dolgom munkalehetőségek szempontjából, másfelől pedig visszaigazolás számomra, hogy ha nem is jó irányba, de legalább nem rossz irányba haladok.

Szeretnél Szentgyörgyön tovább dolgozni?

Én nagyon szeretem Szentgyörgyöt és nagyon megtisztelő számomra ott(hon) dolgozni. Emellett nekem nagyon fontos az is, hogy Keresztes Attila valamelyest a szárnyai alá vett és lehetőséget adott azzal, hogy alkalmazott az Északi Színházhoz. Nagyon szívesen dolgoznék mellette-vele, mert nagyon sokat tanulok tőle is és azt hiszem, tudunk együtt gondolkodni. Ez nagyon fontos számomra. Azonkívül, hogy rendezzek, mindenképp játszani is szeretnék.

Szeretnél a jövőben saját társulatot alapítani, van erre esetleg kilátásod?

Kilátásban sajnos nincs, de mindenképp ez a végcél, mert akkor nagyobb a tét, mindenkinek nagyobb a felelősségérzete és akkor mindenki még nagyobb tétekkel, nagyobb energiabedobással dolgozik. Egy saját társulaton belül a szakmai viták sokkal élesebbek, emiatt sokkal termékenyebb munkafolyamatokról beszélünk. Én nagyon szeretem az olyan szakmai vitákat, amelyek előbbre visznek, inspirálnak. A rémálmom a végrehajtó színész, vagy a végrehajtó csapat. Sokkal jobban szeretem az egymásrautaltságot, mint a diktatúrát, a teljhatalmat.