A kulisszák mögött járhattunk a színházi világnap alkalmából
Póti Orsolya
A kulisszák mögé nyerhettek betekintést a szatmári színházbarátok március 27-én, szerda délután 14 és 16 óra között. A nemzetközi színházi világnap alkalmából szervezett nyílt napon diákok és tanárok látogattak az Északi Színházba, ahol a Harag György Társulat színművészei várták a vendégeket, majd kalauzolták végig őket az intézményen.
Az érdeklődők a színház egy olyan rejtett világát ismerhették meg, ahová amúgy jegy, vagy bérlet ellenében nem nyerhetnek betekintést. A színészek bemutatták a színház asztalosműhelyét, az öltözőt, a süllyeszdőt, valamint a bábszínházat.
A rendezvény keretében Bessenyei István színművész, igazgató köszöntötte a résztvevőket, majd röviden bemutatta a színház történetét és felkérte Gaál Gyulát, hogy olvassa fel azt a színházi ünnepnapi üzenetet, amelyet idén Dario Fo drámaíró, rendező, díszlet- és jelmeztervező fogalmazott meg.
Bessenyei elmondta: a szatmári színház az ország leglátogatottabb magyar színháza, ami azt mutatja, hogy a szatmári embert igazán érdekeli a színház, a színművészet.
"Az az ötletünk támadt, hogy az iskolai vezetőket felkérnénk arra, hogy alakítsák meg tanintézményeikben a színház baráti körét, amely körübelül húsz olyan diákból állna, akik szívesen járnak színházába, érdeklődnek a színművészet iránt, szavalóversenyeken vesznek részt, vagy éppen tagjai egy színjátszó csoportnak. A színház baráti körének tagjai meghívást kapnának előadásainkra, rendezvényeinkre. Terjesszétek ti is óhajunkat iskoláitokban!" - hívta fel a diákok figyelmét a színművész.
A színházi világnap alkalmából Tóth-Páll Miklós színművész is köszöntötte a rendezvényen résztvevőket, akik zömmel a Református Gimnázium és az Aurel Popp Művészeti Líceum tanulói és tanárai voltak.
Egyébként 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlésén határoztak arról, hogy a színházi világnapot március 27-én ünnepeljék, ugyanis ezen a napon, 1957-ben volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.
A színházi világnap célja nem más, mint hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára és tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt.