Badacsonyi Sándor grafikus és festőművész emlékkiállítása szeptember 19-én költözött be a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház nagyszínházának nézőtéri büféjébe. A tárlat a teátrum nyitvatartási idejében, október 27-ig megtekinthető.

BADACSONYI SÁNDOR

1949. július 1-én született Budapesten. 1967-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Percz Jenő József képzőművész osztályában. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1969-ben festőként kezdte meg, de 1974-ben sokszorosító grafika szakon diplomázott. Mestereinek Vezér Józsefet, Bernáth Aurélt, Ék Sándort, Raszler Károlyt és Rozanits Tibort vallotta. Olaj, akvarell és tempera, valamint pasztell és vegyes technikával szívesen dolgozott, rajztehetségét itt is kamatoztatta. Avatott művelője volt a litográfia, a mezzotinto, az akvatinta és a linómetszés műfajának, de grafikai virtuozitása igazán rézkarcain, rézmetszetein mutatkozott meg pályatársai előtt is. Mivel maga is aktív sakkjátékos, mesterjelölt volt – csapatban kétszeres országos bajnok, egyszeres Budapest-bajnok –, így a sakk által ihletett grafikáit, festményeit számos csoportos kiállítás – Berlin, Bécs, Graz, Frankfurt, Oslo, Stockholm, Offenburg, Antwerpen, Mouscron, New Orleans, Chicago, San Fransisco, Torino, London, Sydney – kiállítótermében láthatta a közönség. Jelentős magyar galériákban és kiállítóhelyeken bemutatkozott egyéni tárlattal is, így többek között kiállítása volt Budapesten a Vigadó Galériában (1987), a Csók István Galériában (1993), a Tolnay Szalonban (2000) és a Bank Centerben (2005), az országban pedig Salgótarjánban (1986), Tiszafüreden (1992), Sopronban (1994), Nagymaroson (1995). Művészetét Stúdió díjjal (1976), három Nívódíjjal (1975; 1981 és 1983), és az Ezüstgerely pályázat kétszeres külön- díjával (1984; 1988) ismerték el. A mitológiai, bibliai, zenei, irodalmi és történelmi utalások művészetében eredeti formanyelven, gyakran roman- tikus történeti parabolába ágyazva jelentek meg. A reneszánsz és a barokk mesterek bravúrjait idéző technikai fel- készültségével alkotta meg szuggesztív képeit, szereplőit néha már-már szürreális, szimbolista impressziók mitikus mesevilágába helyezte, ahol a művészi alteregójának tekintett vándor, mindentől egyenlő távolságot tartva szemlél- hette a hivatalos propagandaművészet és avantgárd történéseit. 2016. január 21-én Budapesten hunyt el.

Badacsonyi Sándor 1974-ben, olyan időszakban végzett a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, amikor a magyar művészi grafika virágkorát élte. Stílusának alapvonásai már főiskolai évei alatt kialakultak, ahogy ekkor kötelezte el magát a mélynyomású technikák iránt is. Bár egyedi tollrajzai mellett kipróbálta a litográfia és linómetszés technikáját is, grafikai virtuozitása igazán a rézmetszés, rézkarcolás, hidegtű, akvatinta és mezzotinto eszköztárában érvényesült. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél mellett kezdte meg festészeti tanulmányait, de rövidesen átkérte magát grafika szakra. A legtöbb mélynyomású grafikája a hetvenes években készült, de rézmetszéssel-rézkarcolással egészen a kétezres évek elejéig dolgozott.

Vonzódása a klasszikus mesterek stílusa iránt már a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1968-ban készült Remb- randt-tanulmányain megjelent. Klasszikus reneszánsz és barokk művek (Leonardo, Tiziano) motívumai idézetként később is gyakran megjelentek munkáin, amint a régi mesterek grafikai technikája is hatott műveire. Jeleneteit egészében egyfajta nosztal- gikus melankólia, romantikus elvágyódás járta át. E tekintetben mágikus realizmusa közeli rokona a hatvanas években hason- ló mitologikus álomvilágokat építő Rékassy Csaba vagy Kovács Tamás alkotásainak. Hozzájuk hasonlóan Badacsonyi világa is eszképista, a jelentől elforduló mitikus menedék, amit mély rezignáció hat át. Szereplői passzív, mélázó alakok, olykor mitológiai figurák (szatír, Léda), gyakrabban a művész alteregójának tekinthető vándor, az időt megszemélyesítő vénember és a fiatalság szépségét megtestesítő női akt. Kísérőik gyakorta furcsa, képzeletbeli állatok, sárkányok, óriás gyíkok, mutáns madarak. „Ásványi és növényi Ariadné-fonalakból szőtt tájaiban egyéni mitológia születik, hol Thézeusz madarászként tevékenykedik, s Minotaurusz békés őshüllőként vonul nyugalomba. De az elemeket Prospero módjára szabályozó Gulliver éppúgy állandó szereplője az átválto- zások meséjének, mint a Hauff írásai nyomán megidézett tündérek, manók, álruhás hercegek” – írta Badacsonyi képi világáról a pályatárs grafikusművész, Szemethy Imre.

Jelenetei mindig erős szimbolikus tartalommal bírnak, regényes-mitikus történeteket sejtetnek. Előszeretettel dolgozott irodal- mi inspirációra, ihletői között voltak Dante, Shakespeare, E. A. Poe és Hauff írásai. Jelenetei ennek ellenére nem illusztratívak, in- kább szürreális, filozofikus állapotrajzok. A nyolcvanas évek közepétől készült festményei között gyakoriak a történeti parabolák. Az erős irodalmi inspiráció mellett a zene is áthatja műveit, szereplői gyakran jelennek meg hangszerekkel, furulyával, hegedűvel, trombitával, gordonkával. Ám a zenénél is fontosabb Badacsonyi Sándor számára a sakk, amelyben ő maga is komoly eredménye- ket ért el. Ehhez kapcsolódik a gyermekeket a sakk világába bevezető könyvek illusztrációjaként készült akvarellsorozata.

Figurális jeleneteit csendéletszerű mozdulatlanság hatja át. Grafikáinak szereplői magányos, álmodozó figurák, akik elveszet- ten bolyonganak a számukra idegen világban. Az őket övező táj Badacsonyi jeleneteiben antropomorf vonásokkal felruházott, eleven közeg. A sűrű erdők és sziklás hasadékok megformálása felgyűrt drapériára emlékeztet, egy pusztulóban lévő világra vagy holdbéli tájra, amely hullámzó nyugtalanságával öleli körbe az ott rekedt, történeti időn kívül került hősöket.

Művészete mai napig nehezen találja meg helyét a hazai művészettörténeti gondolkodásban. Első jelentős magyarországi egyé- ni tárlatának 1986-ban Salgótarján adott helyet, az a város, ahol 1982-től megrendezésre kerültek az Országos Rajzbiennálék. Majd egy évvel később a fővárosi Vigadó Galériában is nagyobb válogatást mutatott be műveiből. Kortársai a grafikai művészetek szürrealista jellegű törekvései közé sorolták műveit. Az Óbudai Galéria magyar grafikai törekvéseket bemutató kiállítássorozatán Lóska Lajos által a Szürrealista grafika címszó alatt mutatta be Badacsonyi műveit, Almásy Aladár, Szemethy Imre, Felvidéki András és Balla Margit képeivel együtt. Ennek dacára Badacsonyi egyedi rajzi világa lassan kiszorult a művészeti gondolkodásból. Ahogy vele együtt a magyar grafika mágikus-mesei vonulata is kívül rekedt a kortárs művészet fő trendjein. Badacsonyi külön útja egyenlő távolságot tartott a hivatalos propagandaművészettől és az avantgárdtól. Kortársaitól személyes kapcsolataiban is eltávo- lodott, így a művésztársadalom díjakkal sem méltányolta működését. A képein kibontakozó mitikus mesevilágot mindinkább saját választott elefántcsonttornyából szemlélte.

E kiállítás hosszú hallgatás után, az életmű átfogó bemutatásával kíván módot adni arra, hogy Badacsonyi Sándor munkássá- ga ismét helyet kapjon a művészeti köztudatban. A művek gazdag tárháza lehetőséget nyújt azok további elemzésére, és megteremti annak esélyét, hogy Badacsonyi művészete méltó megbecsülésben részesüljön.

Révész Emese