A „Nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak...” című Dsida Jenő pódiumestet tavalyi, költészetnapi bemutatója óta töretlen sikerrel játsszák az alkotók, az előadással időközben megfordultak Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. A Magyar Kultúra Napja alkalmából most újra Szatmárnémetiben láthatja a közönség a produkciót, melynek külön érdekessége, hogy alkotói között, társulatunk két örökös tagja, Szugyiczky István szerkesztő-rendező és Kovács Éva Poór Lili-díjas színésznő, az est egyik előadója mellett a Harag György Társulat két egykori tagját, Bogdán Zsolt  Jászai Mari- és kétszeres UNITER-díjas Érdemes Művészt, és a szatmári születésű Csutak Rékát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeit is újra városunkban köszönthetjük. 

A fellépő művészek a magyar irodalom egyik állócsillagát, városunk kivételes tehetségű szülöttjét, Dsida Jenőt idézik meg előadásukkal, mellyel a Magyar Kultúra Napját ünnepli a Harag György Társulat. Dsida kivételes képességű költő, nagy tehetséggel megáldott, érzékeny lélek. A kínok, bajok roncsolták ugyan a testét, de szellemét csíszolták, költészetét pedig igazgyönggyé nemesítették.

Az érdeklődők az előadásra 12 lejes egységáron válthatnak jegyet a színház jegypénztárában, hétköznap 10 és 17 óra között, szombaton 10 és 13 óra között, illetve előadás előtt egy órával.

*

„…Hallottunk-e egyebet évek óta, mint hogy meghalt a vers? Nagyképű, hamis pátoszú álpapok naponta mondanak halotti beszédet fölötte, s a két látó szemére megvakított, zaklatott ember már-már csakugyan hajlandó halottat látni az üres koporsóban. A vers a természettel egybeolvadó művészet, a legnagyobb a legtökéletesebb, a rezgő emberi lélek minden sziromnál finomabb szövésű virága...
Egyszerű és áhítatos, hívő lelkemnek hadd maradjon csoda, megmagyarázhatatlan, örökké titokzatos... Csak azt lássam, hogy sok, sok éhes ember van együtt és kéri a verset, mint a kenyeret!
Akárki adta, én a sós torok
vad szomjával köszönöm ezt a sorsot,
a csattogó, kegyetlen ostorok
kínját, a bort ígérő csorba korsót,
melyből epét és ürmöt kóstolok,
a nagy intést, a félig kész koporsót,
a csipkebokrot, mely a közönyön,
romon virágzott. Százszor köszönöm.”
(Dsida Jenő)