Egy család története, ami akár a sajátunk is lehetne. Egy hömpölygő áradatnyi emlék, öröm, fájdalom, veszteség, titok és szeretet az ünnepi asztal körül. Szabó Borbála a saját családja történetét tárja elénk Száz karácsony című darabjában, ami egy egész évszázadot felölel. Az ősbemutatót Kovács Lehel rendezésében láthatja a közönség a Ruszt József Stúdiószínházban. A darabban a szerző dédnagymamáját Koncz Lajosné Árkossy Lenkét Hajdú Melinda alakítja.

Egy erős nő, aki az élet viharai ellenére is összetartotta a családot 

Egy ősbemutató mindig izgalmas lehetőség: nincs előzmény, nincs bejáratott út, sem korábbi interpretáció, amihez viszonyítani vagy éppen igazodni kellene. „Nagyon felemelő érzés, amikor tiszta lappal indulhatunk. Már Háy János darabjában, A kutyatartó lányban is megtisztelő volt számomra, hogy az országban elsőként formálhattam meg Petra szerepét” – mondja Hajdú Melinda. – „Egyébként, ha olyan darabot mutatunk be, amit korábban már játszottak emblematikus színészek, vagy esetleg film készült belőle, akkor ösztönösen nem nézek meg semmilyen korábbi feldolgozást. Szeretem, ha a saját kereséseim mentén alakul ki bennem az általam megformált karakter.”

Mivel a Száz karácsony a szerző családtörténetéből építkezik, így Hajdú Melinda is egy valós személyt, Szabó Borbála dédnagymamáját, Lenkét kelti életre a színpadon. „A férjével eljöttek Erdélyből szerencsét próbálni, új életet kezdeni Pestre. Velük indul a családtörténet. Kaptam róla egy fotót is, amin az unokájával, a kis Marcikával együtt örökítették meg. Nagyon különleges volt így találkozni vele. Egy erős asszony volt, aki összetartotta a családját, miközben rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Az első szülésénél agyvérzést kapott, és ezzel az állapottal élte végig az életét, de mindvégig határozottan irányította a családot. Bujkálás, háború, üldöztetés, gyász – mindenen átment, és közben rendíthetetlenül gondoskodott a férjéről, a gyerekeiről és az unokáiról. A történet elején még fiatal édesanya, és egészen idős nagymama koráig követhetjük végig az életét. Gyönyörű, teljes női sors íve ez, egy olyan asszonyé, aki a családjának szentelte az életét, és mindenféle nehézséggel megküzdve összetartotta őket. Lenkét megformálni nagyon izgalmas kihívás, szép feladat számomra.”

Próbafolyamat, amely összekovácsolt

A társulat az előző évad végén vágott bele a Száz karácsony próbáiba. A munka egy különleges atmoszférát teremtett, egyszerre volt terápia a társulatnak és egy olyan feladat, ami összekovácsolta az alkotókat. „Olyan, mintha a saját családtörténetünket játszanánk el. A darab emlékeztet arra, hogy a traumáink, elakadásaink nem választhatók le a felmenőink sorsáról. Ez ma már tudományosan is alátámasztott tény, és a színpadon is nagyon erősen átélhető. A felmenőinkkel van egy sorsközösségünk, egy láthatatlan szál, ami összekapcsol. A traumák genetikusan is átöröklődnek, és ezen mindannyiunknak dolgoznunk kell. A szerzőben, Boriban is nyilván volt egy ilyen szándék, amikor megszületett a Száz karácsony.”

A rendező, Kovács Lehel különös figyelemmel fordult a társulathoz, hiszen ezek a sorsok, a színpadra vitt történetek mindenkit megérintettek. „Nagyon nyitott volt, sokat dicsért, mindenkiből a legjobbat próbálta előhívni, így az egész munka végül egy csapatépítő élménnyé vált. Egy kicsit olyan volt, mintha egyetemi vizsgaelőadást csinálnánk sok zenéléssel, ötleteléssel, közös kísérletezéssel.”

Rámutat, hogy milyen gyorsan lepereg az élet

A Száz karácsony hömpölygő történetfolyama száz évnyi emberi sorsot ölel fel. Nincsenek hagyományos drámai csúcspontok, hanem egymásra rétegződő életek, titkok és döntések tanúi lehetünk, ahogyan lepereg előttünk egy évszázad. „A darab egyik hatása biztosan az lesz, hogy a nézők elgondolkodnak: mit nem kérdeztem még meg a saját családomban? Van-e még, akitől megkérdezhetném? Sokszor a családi titkoktól, a traumáktól meg akarták kímélni a gyerekeket, de ezek a felszín alatt ott munkálnak, sőt átörökítődnek. Hiszem, hogy ez a darab mindenkiben megszólít valamit. Rámutat, milyen gyorsan lepereg az élet, szinte egy szempillantás alatt, és hogy az idő mennyire relatív. A szeretet az, ami képes átívelni az idő múlásán, és össze tudja kötni a generációkat.”