A díj névadója gróf Bánffy Miklós (1873–1950), író, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, színpadi rendező, politikus, a magyarországi állami színházak intendánsa, az erdélyi magyar művelődési élet nagyvonalú támogatója volt. Az EMKE elismerése a színházi intézményszervezésben, a színház és a közművelődési terület összekapcsolásában elért sikerekért jár.

A díjazott munkásságát Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat igazgatója méltatta, aki barátként és kollégaként beszélt Stier szakmai karrierjéről, a közös munkáról, de az ünnepelt mérhetetlen lokálpatriotizmusáról is, amely cselekedeteinek legerősebb mozgatórugója.

„Stier Péter Szatmáron született, 1980. február 17-én. Szatmáron járt iskolába is, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett, majd néhány év kolozsvári kitérő következett, ahol a Babeș-Bolyai Tudományegyetem környezettudomány szakán folytatta tanulmányait, s már ekkor aktívan részt vett a közösségi és diákéletben, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség keretében. Bár sosem beszéltünk erről, esküdni mernék, hogy valójában sosem volt kérdés számára, hazatérjen-e. Azt hiszem, ismerem annyira, hogy kérdés nélkül is tudjam erre a választ. 2002-ben mindenesetre visszatért szülővárosába, és egyből az Északi Színháznál helyezkedett el, amelynek utóbb, 2009-től ügyvezető igazgatója, 2010 és 2012 között főigazgatója, 2012 és 2017 között pedig adminisztratív igazgatója volt. 2017-ben megbízott főigazgatóként, azóta pedig – mind a mai napig – újra adminisztratív igazgatóként dolgozik. Fiatal kora ellenére a legnagyobb vezetői tapasztalattal rendelkező és legrégebbi tagja színházunk igazgatói karának, olyan oszlopa, vagy – ha már nevében őrzi e kínálkozó bibliai analógiát – „kősziklája” intézményünknek, akihez nem véletlenül fordulok magam is, nemcsak adminisztratív természetű ügyekben tanácsért, ha elakadok, vagy csak megerősítésre van szükségem döntéseimben. Sokan vagyunk így ezzel, szorult helyzetekben, és Péterre mindig bizton számíthatunk, amikor nem szétszálazni, hanem átvágni kell azt a bizonyos, kibogozhatatlan gordiuszi csomót...” – mondta Bessenyei. „Igazgatói munkássága mellett tovább tanulva, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Gazdasági Tudományok Karán, bank- és pénzügy szakon szerzett újabb diplomát, a munkaköréből adódó teendői mellett pedig több fontos feladatot is ellátott a szatmárnémeti magyar közösség kulturális rendezvényeinek szervezésében. 2008 óta tagja ugyanis az Identitás Alapítvány kuratóriumának, 2009-től 2018-ig pedig az alapítvány által szervezett Partiumi Magyar Napok főszervezője volt” – fűzte hozzá.

Beszédében Stier Pétert színházépítőnek is nevezte, aki vigyázó szemeivel követte az Északi Színház 2016-ben befejeződött felújítását, az ő közbenjárásával játszhat a Brighella Bábtagozat a felújított Iparosotthonban, most pedig az Ács Alajos Stúdióterem felújítását követi figyelemmel. És amennyiben minden a tervek szerint alakul, az ő munkája is sokat tett hozzá ahhoz, hogy új stúdiószínháza lehet néhány éven belül Szatmárnémetinek.

„De hogy miért is nélkülözhetetlen az a sokszor, sokak számára talán nem is látható, fáradhatatlan munka, amit Péternek köszönhetünk? Hadd érzékeltessem egy egyszerű hasonlattal:
Egy színház működése olyan, mint az angyalok járása Jákob lajtorjáján. Fel és alá, ég és föld között. Egyes angyalok a föld felől emelkednek az égbe, mások onnan ereszkednek szorgosan alá, és amikor némelyikük odafent van, szükséges, hogy mások épp két lábbal legyenek idelent, a földön. De a céljuk mindannyiuknak ugyanaz: összekötni földet és eget - és mindig találkoznak félúton. Közöttük pedig alighanem mindig akad olyan is, aki még a létrára is odafigyel, el ne vásson, ki ne törjenek a fokai. Mert másik út nincsen fölfelé!” – zárta méltató gondolatait a művészeti igazgató.