Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hát eltelt egy újabb év... és ha az ünneplés pillanatában is őszinték akarunk lenni önmagunkhoz és egymáshoz, akkor be kell vallanunk, hogy egyre nehezebb évek után emelünk poharat itt. Megtanultunk és újratanultunk néhány nehéz szót, olyanokat, amiket nem nyelvtani okokból nehéz kimondani, mint például: válság, megszorítás, munkanélküliség, recesszió. De hiszen tudjuk... És bizony nekünk, színháziaknak sem volt könnyebb a 2012-es esztendő. De mégis, ha optimista akarok lenni, azt kell mondanom, hogy az ilyen éveket túlélni és örömmel zárni a legszebb dolog. Vörösmarty szavaival ilyenkor mondhatjuk csak igazán büszkén: „Ez jó mulatság, férfimunka volt”.

És ebbe a büszkeségbe hála és tisztelet is vegyül. Nagy tisztelettel tekintek itt szét, és őszinte hálával is, nemcsak a kollégáim iránt, akik az elmúlt év nehéz pillanataiban is derekasan állták a sarat, de mindenekelőtt a mi szeretett közönségünk iránt. Az iránt a közönség iránt, amelyik az említett nehéz szavak tanulása közben sem felejtett el néhány, közösségünk számára mindennél fontosabb szót, úgy mint: kultúra, színház, művészet.

Azt hiszem, nincs nálam büszkébb színházvezető ebben a pillanatban, amikor egy egész év történéseire visszatekintve végre lehetőségem nyílik megköszönni Önöknek azt, hogy a válság legnehezebb pillanataiban nemcsak kitartottak mellettünk, de még nagyobb erővel támogattak, és nagy szeretettel vettek körül bennünket. Biztosan tudom, hogy nem sok színház indíthatott új bérletet ebben a nehéz gazdasági helyzetben, nem sok színház növelhette támogatóinak és nézőinek a számát, de mi – hála önöknek – megtehettük.

Nem szeretnék demagógnak tűnni, de mégis el kell mondanom, hogy tudatában vagyunk, mit jelent a mindennapi élethez nélkülözhetetlen sok egyéb dolog helyett egy színházbérlet vagy egy szilveszteri színházjegy mellett dönteni. Ez az apró gyakorlati döntés, hiszem, hogy értékbeli döntést is jelent: azt az elkötelezettséget, amivel közösségünk saját kultúráját, identitását és értékeit mindenkor kész megvédeni. És egyben jelenti azt a minden körülmény ellenére is mélyen optimista felismerést, hogy válságok jönnek és mennek, politikai ciklusok jönnek és mennek, egyszer fent vagyunk, máskor pedig lent, de itt vagyunk, itt leszünk, és vannak olyan értékeink, amiket mindenen át kell mentenünk a jobb időkre.

Köszönjük a mellettünk való kiállást, a szép teltházakat, az elmúlt esztendő színházi és nem színházi találkozásait, és tesszük ezt abban a biztos tudatban, hogy sok ilyen lesz még az elkövetkező évben is.

Kívánunk Önöknek és családjaiknak közös színházi élményekben is gazdag Boldog Új Esztendőt, Bort, Búzát, Békességet, magunknak pedig csak annyit, hogy az elkövetkező évben is együtt tudjunk álmokat szőni Önökkel, örülni, bút felejteni – de akár sírni is. És remélem, hogy a közös együttlét optimizmusa termékeny álmokat és megvalósításokat hoz mindannyiunknak az Új Esztendőben. Mert minden válság megoldásának a kulcsa bennünk van: a bátorságban, hogy új kiutakat tudjunk keresni és új álmokat tudjunk szőni – közösen. Végsősoron ebben van a művészet értelme is:

„Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.”

Elhangzott 2012 december 31-én, a Szatmárnémeti Északi Színházban.