1. nap

 Ezek a finn dolgok valahogy csak úgy egyre inkább lesznek. Még gimiben vettem egy finn nyelvkönyvet, az indíttatás már nem rémlik. Valahol a fonetikánál hagytam abba. Aztán a legjobb barátomnak finn kedvese lett. Lassan többet vagyok Helsinkiben (szkájppal), mint Budapesten vagy bárhol máshol, ami nem az otthonom. A bátyám majdnem oda került kutatói ösztöndíjjal, aztán meg a pszichológusom...Most meg a Kokkola. Ez a társaság valahogy csak úgy egyre inkább lett. Osztálybulinak indult, aztán ilyen formában nem lett, hiába, nem érhet rá mindenki mindig mindenre. De lett egy mag, a tagok pedig csak cserélődtek (a mostani szereposztás az 5. verzió), és én lélegeztem, lélegeztem, és ma fel-, megjöttek a szerepekhez a színészek.

És megjöttek a barátok, a rég nem látott kollégák, megjött kicsit Kaposvár maga, a K1 – ha szabad így... Ez a hely, a Hátsó kapu, nem egyre inkább, de csak úgy lett. Adták, és adta magát, Kokkola, berendezve, a kinti időhöz képest pedig majdnem olyan hidegen, mint a -27 fokos finn tél. De ez most éppoly jól esik, mint Marja-Terttunak csecsemőként. Amit a finnekről tudok, az sok vodka, hideg, D-vitamin-hiányból adódó állandó depresszió, gyors tempóban berúgás, némi precizitás, északi jólét. A Kokkolában sok vodka, hideg, ...depresszió, gyors tempójú részegség, pénzhiány. A szereplők neveit kimondani csak-csak, kiolvasni nem. Én Marja-Terttu vagyok. 60éves, karizmatikus alkoholista. A szöveg, nagyon adja magát. Túl is, úgy érzem. Mivel olvassuk, meg mivel amúgy is ilyen vagyok, a szöveg ellen menni, menni, majd ez tudja adni a jelleget, erre kell törekedni.

És amúgy mi az érdekes a Kokkolában? Ezen gondolkodom a próbán. Van? Mármint van valami érdekes? Marja-Terttu fóka lesz. Talán ez. Most ez a legfőbb benyomásom. És amúgy mi lesz az érdekes ebben a mi Kokkolánkban? Érted, ebben, amit mi csinálunk! Fókává változom. Talán ez. Meg minden más. Erről majd még írok. Mindenesetre írd be a naptáradba, hogy péntek este 8! Mármint ezen a héten.

2.nap

Aki ma Pesten ébredt – ugye itt folynak Kokkolánk próbái – biztosan észrevette, hogy ma fújt a szél. Éppenséggel nem jeges, de szél. Sok mindent vitt és hozott magával ez a szél, hozott dalokat, vitte a hangunkat szerte a nagyvilágba, hogy...szidda kamma röpok, pok, pok, pok... zenei próbával kezdtük és fejeztük be a napot; hogy mennyi jó hanggal megáldott kollégát sodort össze ez a finn áramlat!!!

És hogy valaki (Hegedűs Barbara) előkap egy ukulelét és hogy valaki (Czene Zsófi) teljes természetességgel énekel grönlandiul – ez ugye már csak így.

Beleugrottunk a második felvonásba. A szél elvitt valamennyi koncentrációt is, aztán visszahozta, elvitte, hozta, a jelenetek pörögtek. Én a negyedik jelenettől már Grönlandon vagyok, igaz csak fejben, de ahogy a gyermekem apja szokta mondani: „ugyebármindenottdőlel".Kep: 7]

Marja-Terttuként a testvérem, Saku után leskelődöm egész nap. Velem van Piano, jó vele, jól berúgunk és a humor is rendben, meg nincs konfliktus. Ez a hülye Vili csak aki itt rontja a levegőt, kicsit aztán meg is lövöm a lábán.

Tegnap este találkoztam egy finn ismerőssel, aki látta kint a Kokkolát – megint ezek a finn szálak, pont most, pont egy finn, pont itt, aki látta a Kokkolát – szóval ő meséli, hogy az ottani előadásban egy nagydarab, nagyon nevezetes férfi színész volt Marja-Terttu. Igen, igen, a nembeli cserékkel sosem tudok vitatkozni.

Sokszor eszembe jut a nagydarab, híres finn színész, aztán próbálok nem erre koncentrálni.

Közben rájövök, hogy minden szereplőt szeretek. Valahogy tényleg megvan ez a ritka összhang, mindenki klappol a szerepéhez.

Amúgy ma elmentem a Google-el Kokkolába, akárki akármit mond, durva, hogy odakattintok és látom! Te is megtalálod a Nice presszót?

3. nap

"Oké, akkor most egybe!"-azért ezt is ritkán hallod a harmadik napon.
De végülis holnap kezdődik a főpróbahét, ezen röhögünk. Főpróbanap.
Példányok színesek és gyűröttek. Fiúk kezében sör.
Kokkola egyre inkább velünk van.

Vagy mi egyre inkább Kokkolában..
Nem mindig tudok Marja-Terttuként megszólalni, ki-ki zökkenek, nem találom, aztán megtalálom.
Nem akarok az idő rövidségével foglalkozni, felesleges.
Várom, hogy vége legyen a rendelkezőnek.
A lányok, akik szólót énekelnek, folyton próbálnak. Fantasztikus.
Most is az a legjobb, amikor kint vagyunk a jégen, bent csak a baj van, kint a jégen meg valahogy nem. Marja-Terttuként sokat beszélek erről, most ezt fontosnak látom. Szélsőségek között élni, nagyon megadja a keretet, nem lehet nem figyelembe venni. Ha valahol 6 hónapig csak 3 órára jön fel a nap, és akkor sem látod, csak valami szűrt fényt!
Kényelmes egy országba születtünk, minden tekintetben.

Nem akarok túl sok mindent vinni a sorokba, de keveset sem lehet. Ahogy ez a szereppel is van.
Tényleg holnap főpróbahét, várom. De azt hiszem, ezt már mondtam. Máris ismétlem magam. Magam.

Ha igen, ha nem, mindenesetre írd be a naptáradba, hogy péntek este 8! Mármint ezen a héten.

4. nap

Kokkolánk bemutatásra vár.
Itt most valami könnyes búcsút szeretnék írni.
Már nem megyünk a Hátsó kapuba K. ügyben, nem veszek olcsó ice teát a szemközti büfében, sem mennyei indiait a K. utcában, nem, nem, nem...
Ma én is nagyon ideges voltam és türelmetlen, és nem a búcsú miatt, nem, nem, nem...
Marja-Terttu leginkább bujkált ma, és nem bennem, nem is belőlem ki, alig éreztem egykét mondatomban.
A dalokat gyakoroljuk, a második felvonást egyeztetjük, fotózás intermezzo, jelenet ki, gyakorlás, most kicsit az idővel is hadakozok, aztán ráhagyom.
A finn ismerős is eljön pénteken -jön az info- baromi kíváncsi vagyok, mit ért majd, azon kívül, hogy Piano, Lömmarki, Arjoutsi, Minna, Maura, Vili, Saku és Katariina meg Reijo és Seija meg Marja-Terttu.
Szeretem ezt a Marja-Terttut. Valahogy olyan független. Azt is szeretem, hogy visszakozik abból, hogy kiszálljon Saku életéből, én legalább ennyire következetlen vagyok. Meg Kokkolában élni is szeretek. Néha szar, de hol nem, legalább hideg van, és az ember lehet fóka.
Készülök a holnapra, valaki mondja, hogy öltözzünk melegen mert ott Zsámbékon baromi hideg tud lenni, este 30ról 15re is csökkenhet a hőmérséklet. Szuper!
Talán így majd előbújik valamelyest az, akit várok.
Akkor este 8. Péntek. De ha beírtad a naptárodba, úgyis látod.