„Amikor megtudtam, hogy én játszom Lizzyt, nagyon örültem a feladatnak, de egy kicsit meg is ijedtem tőle” – árulta el az Elizabeth Bennetet alakító Kovács Panka. „Nemcsak azért, mert egy ikonikus nőalak, hanem azért is, mert egy közel ötszáz oldalas regény színházi megszólaltatásáról van szó. Ráadásul úgy, hogy Elizabeth Bennet szinte végig színpadon van.”

A feladat cseppet sem volt kicsi, ehhez mérten pedig a próbafolyamat sem volt könnyű. „Nem is tudom, volt-e már ennyire nehéz próbafolyamatom” – fogalmaz őszintén. „Pedig játszottam már főszerepeket, nem ez volt az első nagy feladatom. De itt végigvinni a történetszálakat fizikailag és lelkileg is elképesztően fárasztó.”

Emellett pedig ott volt még az a teher is, amit minden klasszikus mű magában hordoz: a nézők elvárása. „Mindenki gondol valamit Lizzyről. Aki olvasta a regényt, kialakított magában egy képet róla. Nekem is volt egy elképzelésem, és közben ott volt a rendező, Pelsőczy Réka olvasata is. Az volt a kérdés, hogy ezek hogyan találkoznak, és hogy én hogyan tudom megmutatni azt, amit erről a lányról gondolok.”

A próbák során Elizabeth Bennet alakja Panka számára is sokat formálódott a kamaszkori olvasmányélményhez képest. „Bennem egy sokkal vidámabb karakterként élt. Aztán világossá vált számomra, mennyire sok benne a harag, a sértettség, és erős az igazságérzete is. Azonban mégis, ha egyetlen szóval kellene jellemeznem Lizzyt, akkor nekem a derű jut eszembe róla. Egy olyan nő, akiben bőségesen van életkedv és kíváncsiság.”

A Mr. Darcyt alakító Orth Péterrel nagyon gyorsan megtalálta Panka a közös hangot. „Nagyon jó Petivel együtt dolgozni. Türelmesek, támogatóak voltunk egymással, rengeteget beszélgettünk a jeleneteinkről. Ez egy nagyon jó találkozás volt, és elképesztően hálás vagyok ezért.”

A szöveg megszólaltatása önmagában is kihívás volt a darab szereplői számára, Austen mondatai ugyanis nem adják könnyen magukat. Volt néhány olyan szövegrészlet, amivel meg kellett küzdenie Pankának is. De nem csupán a szerző gyönyörű stílusa, hanem a látványvilág, a folyamatos díszletmozgások és a korhű jelmezek is formálták az előadást.

Pankától megtudtuk, számára a kosztümök mindig nagyon sokat hozzátesznek egy-egy karakter megformálásához. „Az első jelmezes próba nekem mindig ünnep. Rengeteget ad a szerephez. Lizzy nem egy előkelő családból származó lány, de attól még nagyon inspiráló volt belebújni ezekbe a ruhákba. A fiúk kosztümjeiért pedig teljesen odavoltam.”

Vajon mit szeretne Panka, hogy milyen üzenetet vigyenek haza a nézők ennek a két ennyire különböző embernek, Elisabeth Bennetnek és Mr. Darcynak a találkozásából? „Nagyon romantikus típus vagyok” – mondja mosolyogva. „Azt szeretném, hogy azt vigyék magukkal, hogy a szerelem győz. Jó, hogy ilyen pozitív a vége ennek a történetnek. Amikor Darcy visszajön, és Lizzy rájön, hogy valójában mit is érez, az nekünk is egy eufórikus pillanat a színpadon Petivel. Az összes addigi kétely, harag és szenvedés ott nyeri el értelmét.”

Elizabeth Bennet egy olyan lány, aki szerethető, szókimondó és őszinte. Talán éppen ettől kúszik be észrevétlenül a szívekbe ma is az ő története. Derűje mögött pedig ott van a bátorság is: nemet mondani, tévedni, újragondolni. A Kelemen László Kamaraszínház Büszkeség és balítélet előadásában Kovács Panka Lizzyje pedig pontosan ezen az úton vezet végig bennünket.