„Sokszor kérdezték tőlem, hogy számomra mi a legfontosabb a színházban. Akármilyen irányból közelítettem meg a választ, valahogy mindig ugyanoda lyukadtam ki: a színház legyen szórakoztató. Szórakoztatás alatt nem arra gondolok, hogy meglett korú férfiak térdig letolt nadrágban sörhabot pacskolnak egymás hajára. A szórakoztatást leginkább úgy tudnám definiálni, hogy ha ülsz a buszmegállóban, leül melléd egy öreg bácsi, és elkezdi mesélni az életét, akkor kihagyod-e a következő két buszt, hogy végighallgasd, vagy sem. És ha érdekesnek találod a történetét, az egészen biztosan nem azért van, mert kizárólag vidám dolgokat mesélt, hanem azért, mert érzelmeket vált ki belőled. Az emberek erre vágynak legjobban, hogy nagy érzéseket élhessenek át. Nagyokat nevessenek, nagyokat sírjanak. Edit Éva Eger A döntés című könyve ezt tudja. Egy 93 éves nő (na jó, 92 és fél) elmeséli az életét, ami tele van örömmel, szeretettel, bájjal, aztán egyszer csak olyan borzalmak történnek vele, amik beleégnek az agyadba. Amit képteleség elfelejteni vagy megbocsájtani. Persze az is kiderül a könyvből, hogy ha nem tudsz megbocsájtani, akkor nem is fogsz tudni tovább lépni. Jelenleg ez a legfontosabb történet az életemben. Nem csak azért fontos, mert Rékával ez az első közös színházi munkánk, hanem azért is, mert azt érzem, 47 éve arra várok, hogy elmesélhessem ezt a történetet. Szeretnénk, ha ezt ti is átélnétek velünk. Mi azóta nem tudjuk elfeledni, amióta először elolvastuk. Reméljük ez veletek is így lesz.”

Csányi Sándor

Elsőre ijesztőnek találta az ötletet, hogy egy újabb holokauszt-történetet vigyen színre, végül azonban meglátta a regény és az írónő "túlélő" mivoltát, amelyet szintúgy előtérbe helyezve álmodta meg A döntés című darabot Csányi Sándor. Az ötletadó felesége, Tenki Réka volt, az ő ajánlására olvasta el először a könyvet a színművész. Ezt követően közös munkába fogtak, és Székely Csabát kérték fel, hogy legyen segítségükre a színpadi adaptáció elkészítésében.

Színpadra adaptálás és próbafolyamat

Tenki Réka, Csányi Sándor és Székely Csaba több mint négyszáz oldalt sűrített nagyjából húszba, a legközpontibb dolgokat megtartva és hangsúlyozva, mindenféle egyéb felszerelés, háttéremberek és segítség nélkül. 

Egy éven át tartott a felkészülés, amely magában foglalta a kutatómunkát, az auschwitzi látogatást, a jogokról való egyeztetést, amely során természetesen maga az írónő, Edith Eva Eger is értesült a darab létrejöttéről – sőt azonnal igent mondott rá –, az elkövetkező hetekben pedig felvételen meg is kapja az előadást. Kilencvenhat éves kora ellenére szeretett volna személyesen ellátogatni Magyarországra, de sajnos már nem tud repülőre szállni.

A felkészülési időszak bőven tartogatott meglepetéseket: számos nehézségen kellett keresztül mennie a házaspárnak, a premier tolódott, de minderről azt gondolják: ez a minimum, amit át kellett élniük ahhoz, hogy egy ilyen jelentős és nehéz történetet elmesélhessenek, hiszen ez annak még mindig csak töredéke, amit a történet szereplői átéltek.

„Pozitív hozzáállás, küzdés, életigenlés"

Tenki Réka szerint a regény elejétől a végéig ad egy olyan mintát, feloldozást, amelyet mindenki szeretne megérteni és megtanulni. A magyar zsidó származású, ma már az Egyesült Államokban praktizáló pszichológus, A döntés című regény írója, Dr. Edith Eva Eger megmutatja, hogyan lehetséges így élni, és ez az érzés és lehetőség az, ami a leginkább megfogta a házaspárt a könyv elolvasása során.

Épp ennek köszönhető, hogy bár a felkészülés során tapasztalt, hallott, megélt nehézségek áthatották a mindennapjaikat, végig azt érezték: feledteti velük és feltölti őket az a tény, hogy ilyen jelentős dologról beszélhetnek és egy rendkívüli történtet mesélhetnek el. 

„Annyira erős az üzenet és az életenergia, olyan jó vele foglalkozni, hogy engem ez minden alkalommal feltölt" – fogalmazott Tenki Réka.

„A legnagyobb sötétség kellős közepén is dönthetsz úgy, hogy boldog leszel"

Ez Edith Eva Eger könyvének központi mondanivalója. Ahogy Csányi Sándor színművész fogalmazott: ezt csak egy olyan ember jelentheti ki, aki valóban megjárta a poklok poklát és ott is felismerte a saját döntési lehetőségét. Ő magát nem érzi feljogosítva arra, hogy bárkit választott és tudatos boldogságra intsen, mégis fontos üzenetnek érzi a könyv mondanivalóját, ezért szerette volna a saját eszközeivel eljuttatni a lehető legtöbb emberhez. Feleségével a színház nyelvén mesélnek a magyar származású pszichológus szívbemarkoló történetéről és arról, hogyan élte túl a borzalmakat, s állt fel belőlük.

„Az a fajta szeretet és együttérzés, ami Edith Eva Egerben megvan, az egész könyvet átjárja"

Ugyanakkor ez ma nagyon hiányzik a világból – mondja Csányi Sándor. A magyar származású pszichológusnő azonban olyan hihetetlen és földön túli empátiával rendelkezik, amellyel ritkán találkozni.

A regény egyik legfontosabb momentuma, amelyet Csányi Sándor ki is emelt a közönségtalálkozó során, amikor az írónő elmeséli már idősebb korának egy tanulságos és elgondolkodtató történését, amelyben két egymást követő páciensével beszélgetett – a 9 órási, majd a 10 órási beteggel. Az egyiküknek elhunyt a gyermeke, ezért úgy érzi, nem tudja, hogyan folytassa az életét, míg a másiknak rosszul fényezték az autóját, okkersárga helyett narancssárgára, és emiatt sír. 

„Ilyenkor nagyon adná magát, hogy a 10 órási páciensnek azt mondja a pszichológus: tudod is te, hogy mi a szenvedés!" – folytatja Csányi. Hozzáteszi: ehelyett Edith Eva Eger a maga rendkívüli érzékenységével azt mondja: a második páciens valójában nem az autójáról beszélt, nem a történtek miatt sírt, hanem azért, mert tudta, korábban hozott egy rossz DÖNTÉST: hozzáment egy férfihoz, akit nem szeret, és azt gondolta, hogyha lesz egy olyan autója, akkor igazolja a saját életének rossz döntését. Ami ugyancsak egy tragédia.

A történet egyértelmű igazolását adja azoknak a dolgoknak, amelyeket a darab során Csányi Sándorék is hangsúlyozni szerettek volna mindamellett, hogy kellő érzékenységgel mesélik el a boldog és szeretetteljes kiindulópontokat, és magát az auschwitzi történéseket is.

„Végighallgatni egy olyan ember történetét, aki annak ellenére, hogy borzalmakat élt át, a történetével adni tud valamit, azt én minőségi szórakoztatásnak tartom" – fogalmazott zárásképpen Csányi Sándor, s rávilágított: történeteket szeretünk mesélni, de még inkább szeretünk hallgatni. Szeretjük, ha érzéseket váltanak ki belőlünk. És bár Edith Eva Eger története negatív hangvételűnek hat, a végén mégsem csupán arra fókuszálunk, hogy mit veszített, hiszen éppen arra tanít minket: vegyük észre, mi az, amink még megvan, és ne azt nézzük, amit már elvesztettünk. 

Köszönjük Tenki Rékának és Csányi Sándornak, hogy hozzánk is eljuttatták ezt a rendkívül fontos üzenetet!

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Közép-Magyarországi Területi Csoportja

(levél)

Ebben az évben emlékezünk meg a magyar Holokauszt 80. évfordulójáról, azokról a meggyilkolt honfitársainkról, akiket az akkori magyar kormányzat aktív közreműködésével összegyűjtöttek, gettóba zártak és a német haláltáborokban, lengyen földön elpusztítottak.

Kecskemétről több, mint 1300 embert hurcoltak el és alig több, mint 300-an térhettek vissza.

E tények széles körben tudottak és akiket érdekel, azok mélyebben is megismerhetik. Most, a népirtás 80. évfordulóján Magyarország Kormánya által biztosított keret felhasználásával, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány segítségével lehetőségünk van arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk az elpusztított kecskeméti zsidó közösségre.

Hiszünk abban, hogy nyolc évtized elteltével ezt az emlékezést úgy tudjuk legjobban megvalósítani, ha a tények ismertetésén túl a művészek segítségét kérjük. 

A művészek azok, akik igazán át tudják adni nekünk – akik akkor még nem éltünk – az akkori kor iszonyát, a félelmet, a megaláztatásokat és a szörnyű hiányt, amelyet a zsidó közösség elpusztítása okozott.

„A döntés" című dráma ilyen és ezúton is megköszönjük Tenki Réka és Csányi Sándor színművészeknek és összes munkatársuknak, hogy létrehozták ezt a produkciót és külön köszönjük azt, hogy eljöttek ide Kecskemétre, hogy meg tudjuk nézni ezt a kiemelkedő alkotást.

Köszönjük a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színháznak, Cseke Péter igazgató úrnak, hogy lehetővé tette a darab bemutatását.

Köszönjük önöknek, hogy itt vannak és együtt emlékeznek velünk Kecskemét város mártírjaira.

2024. szeptember 9. / 5784. Elul hó 6. napján

Dr. Feldmájer Péter

elnök