Október 8-án délután 17 órakor kerül sor a Ránézek az életemre (Beszélgetések Kovács Leventével) című interjúkötet szatmári könyvbemutatójára a Református Gimnáziumban (az esperesi hivatal gyűléstermében).
A Harag György Társulat és a Posztmodern Távlatok Művelődési Műhely közös szervezésében megrendelésre kerülő könyvbemutatón Bessenyei Gedő István dramaturg ismerteti a kötetet, majd az est házigazdája és moderátora, Kereskényi Sándor irodalomtörténész beszélget Kovács Leventével, a kötetben szereplő anekdotákból pedig társulatunk művészei olvasnak fel néhányat.
A Kádár-Dombi Katalin által lejegyzett és kötetbe szerkesztett interjúsorozat Kovács Levente őszinte vallomásait, visszaemlékezéseit, szakmai és személyes emlékeinek „leltárát” kínálja az olvasónak, bepillantást engedve egy egész élet rendezői és színészpedagógiai életművén és személyes élettörténetén túl a marosvásárhelyi színiegyetem professzorának, egykori dékánjának színészpedagógiai és oktatásmódszertani felfogásába, pedagógusi és alkotói hitvallásába is.

“Mert volt Afrika-utazó, focibajnok, kettősen beszélő, rendező, tanár, intézményvezető, apa. Évtizedek élménye, keserű és mézédes tapasztalata raktározódott el benne.
Csupa csoda, csupa színház.
De nem zárja el: nyitott könyvvé lesz.
Elmondja: neked, akivel együtt reszelte a gombokat a szülészet oldalán, neked, aki svejkül beszélsz, neked, ki tőle tanultál színházat, neked, ki olvasol, írsz, látsz és érzel. Mert közöd van hozzá. Akkor is, ha sosem találkoztál vele. Tudnod kell, milyen az a színház, amely az egyetlen igazi értelmet jelenti, milyen az az ember, aki mindenét erre teszi. Benne van a neved, a városod, a világod.
És elmondja nekem is, aki, ha ránézek az életére, gazdagnak érzem magam.” – vallja interjúalanyáról könyvajánlójában a kötet szerkesztője.

Dr. Kovács Levente színházi rendező, rendező- és színészpedagógus, egyetemi professzor. Éveken át volt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatának dékánja, tanszékvezetője, igazgatója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának, az Apollo 4 Zsebszínháznak, a Thália Laboratóriumnak, művészeti vezetője a Marosvásárhelyi Egyetemi Központ sokszorosan díjazott színjátszókörének, főrendezője a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának. Majd’ fél évszázados rendezői és tanári munkája során színészek és rendezők egész generáció kerültek ki a keze alól, dolgozott Erdély szinte valamennyi magyar színházi műhelyében, és oroszlánrészt vállalt a kommunista diktatúra alatt mesterségesen elsorvasztott erdélyi magyar színészképzés rendszerváltás utáni ujjászervezésében, valamint az addig alkalmazott oktatási stratégiák újragondolásában és korszerűsítésében is.