A kollokvium a kisebbségi színházak kétévente megrendezett seregszemléje, amelyet az Interetnikai Színházi Fesztivállal váltakozva szerveznek meg. Míg az Ifeszt helyszíne folyamatosan változik, a Kisebbségi Színházi Kollokvium otthona Gyergyószentmiklós.


A Tévedések vígjátékát a 2016/2017-es színházi évadban mutatta be a Harag György Társulat, a premier óta pedig a magyarországi Gyulán tartott nemzetközi Shakespeare Fesztivál és a nagyváradi Varadium Fesztivál is műsorára tűzte. Emellett bérlet-rendszerben többször játszották a Nagykárolyi Városi Színházban is.

Az előadás a folytatásban is műsoron marad: November elején Sepsiszentgyörgyön, november 20-án pedig Budapesten, a Nemzeti Színház színpadán játssza a társulat. 2018-ban további helyszíneken kerül műsorra: Debrecenben, Nyíregyházán és Nagyváradon is. A kiszállásokat megelőzően a Tévedések vígjátéka október 19-én 19 órától láthatja az Északi Színházban a szatmárnémeti közönség.

Az előadás szereplői Kovács Nikolett, Rappert-Vencz Gábor, Diószegi Attila, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Bodea Tibor, Bessenyei István, Nagy Orbán, Frumen Gergő, Varga Sándor, Nagy Tamás, Méhes Kati, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Keresztes Ágnes, valamint: Ferenczik György, Kecskés Szabolcs, Varga Gyula, Budai József.

A darab rendezője a kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező, Bocsárdi László, dramaturgja Benedek Zsolt, zeneszerzője Boros Csaba.

A produkció jelmezeit Kiss Zsuzsa, díszleteit pedig Bartha József UNITER-díjas tervező, vizuális művész, egyetemi oktató készítette. Az előadás fénytervezője Bányai Tamás, Jászai-díjas light-designer volt, rendező- és tervezőasszisztensekként pedig Poszet Nándor, Fornvald Gréti és Szabó Anna segítették a stáb munkáját. A produkció létrejöttében ügyelőként és súgóként Fábry Zoltán és Nagy Anikó vett részt.

Szinopszis
„Miért ordítozik velem ez a nő? Vajon mit akar tőlem? Ha tényleg ő a hitves feleségem, csakis álmomban vehettem el… Miért néz rám olyan bambán ez a férfi? Miért nem ért meg engem? Biztosan megcsalt, és azért nem néz a szemembe. Nem, nem, ez így nem lehet igaz, ennek semmi értelme! Csakis tévedés lehet! Vagy álmodom talán az egészet? De akkor hogyan ébredhetnék fel? Mit kell tennem, hogy e rémségnek egyszer már vége legyen?
Hogy helyzetem komikus-e vagy tragikus, csakis attól függ, honnan nézem: mikor a forgatag közepén állok, ha rajtam csattan minden ostor, amikor engem ütnek, inkább jajgatni lenne kedvem. Ha viszont sikerülne legalább egy pillanatra kívül kerülnöm, ha mindezt egy dombról nézhetném végig, ha a Holdról láthatnám saját nyomorult életem, biztosan nevetnék az egészen. De hát hogyan léphetnék ki ebből a pokoli játékból, míg azt sem tudom, mire megy ki valójában? Még meg kell fejtenem, hogy kit játszom én itt, és azt is, ki kényszerített erre a szerepre. Adjatok legalább még egy napot, hogy kiderítsem, mi a valódi értelme a sok tévedésnek! De vajon lesz elég pénzem, hogy ezt a napot túléljem?
A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, laktévesztések lehetőségeit fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darab. Ezt a színművet állította színpadra Bocsárdi László kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező a szatmárnémeti Harag György Társulat művészeivel.”