2013 október 6-án, 19 órai kezdettel, ünnepi gálaműsorral zártuk a társulatunk alapításának hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi hétvégét. A gálán több volt kolléngánk is átvehette az örökös tagságról szóló oklevelet társulatunk igazgatójától, Bessenyei Istvántól. A gálán résztvevő vagy betegség miatt távol maradó volt tagokon kívül több elhunyt pályatárs post mortem részesült az elismerésben.

„Az örökös tagság nemcsak egy cím, hanem valóban a társulathoz tartozást fejezi ki. Ők mostmár örökre a Harag György Társulat művészei, és ezt mi nagyon komolyan gondoljuk, ezért is döntött úgy 2012-ben a társulat új vezetése, hogy ameddig csak erejük és idejük engedi, valamennyiüket szívesen látjuk a társulat közös programjain, gyűlésein, és a színpadon is. Nagyon örülünk, hogy ezt közülük néhányan a mai napig rendszeresen megtehetik és vállalják is. Vannak köztük olyanok, akiket már egyáltalán nem, vagy csak kivételes alkalmakkor láthatnak a nézők a szatmári színpadon, egészségi állapotuk miatt, vagy azért, mert nem itt élnek. Ők más módon szolgálják a Harag György Társulatot: a jóhírünket öregbítik, mint a Harag György Társulat „követei”, múltunk tanúi, akárhol is éljenek a világban. És vannak olyanok is sajnos, akik már nincsenek közöttünk, akik már azt a bizonyos „égi társulatot” gazdagítják.” -fogalmazott a társulat szóvivője, Bessenyei Gedő István.

Az örökös tagság intézményét 2010-ben hozta létre a Harag György Társulat vezetése, de a tagság kritériumait csak az ünnepi évadban pontosították. Eszerint örökös taggá avatható a társulat valamennyi alapító tagja, illetve azon volt művészei, akik legkevesebb tíz évadon keresztül szolgálták a Harag György Társulatot, és kiemelkedő, színvonalas szakmai munkát végeztek. Örökös taggá csak nyugalmazott vagy elhunyt művészek avathatók (post mortem). A társulat művészeti vezetésének ilyen irányú döntése esetén valamennyi kritérium alól kivételt képezhetnek mindazok az egykori tagok, akik a nyugdíjkorhatár elérése vagy a színháznál eltöltött tizedik évaduk előtt, fiatalon vesztették életüket. A Harag György Társulat örökös tagjává a művészszemélyzet volt tagjai, színészek, rendezők, dramaturgok, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok, segéd- és bábszínészek, bábrendezők, -tervezők és -dramaturgok, irodalmi és művészeti titkárok avathatók.

Alább az ünnepi évadban örökös taggá avatottak névsorát és rövid életrajzát közöljük:
 

András Gyula, színész

Csíkszeredában született 1942. február 2-án. Első szerelme a néptánc volt. Hívták az Állami Székely Népi Együtteshez, de akkor már sikerrel felvételizett a színire. 1964-ben végzett Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, azóta a Szatmárnémeti Állami Magyar Színháznak, illetve utódintézményének, az Északi Színház magyar tagozatának a tagja. Különböző karakterszerepekben tűnt fel. „Főként a gondokkal, bajokkal küszködő kisembereket ábrázolja hitelesen.” (Magyar Színházművészeti Lexikon). Közel másfélszáz alakításának tapsolhatott a közönség az elmúlt hat évtized alatt. András Gyula volt az együttes „nagy beugrója” is. Örkény István egyperceseinek hiteles tolmácsolójaként mintegy negyven egyperces szerepel repertoárján. Több alkalommal vállalt zsűritagságot a Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Versenyen és a Vidám Versek Versmondó Versenyén. A Szent-Györgyi Albert Társaság 1998-ban, mint az évad legjobb epizódszínészét, Nádai István-emlékplakettel tüntette ki. Nyugdíjazása után is sokat foglalkoztatta a Harag György Társulat, állandó fellépője volt Sződemeteren a Kölcsey-ünnepségeknek, továbbá az Ady-ünnepségeknek is (közel ötven Ady-verssel a repertoárjában), a Petőfi-napoknak Erdődön és Koltón, de nem hiányoznak repertoárjából kortárs költőink művei sem. Állandó szereplője a Szent-Györgyi Albert Társaság és a Németi református egyházközség által szervezett kulturális programoknak. Vesztesek címmel jótékonysági műsort tartott Szatmárnémetiben a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében Böjte Csaba alapítványa javára, valamint a Németi templomban, a Rákóczi Kollégium javára. „Életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy a magyar zászlóval kezemben toborzót táncolhattam a János vitéz című operettben”- emlékezik a művész.

Barta Enikő, színésznő

Kolozsváron született 1960. november 28-án, unitárius családban. Édesapja vegyészmérnök, édesanyja informatikus. 1984-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakán. Öt évet töltött a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színháznál,1990-től haláláig az Északi Színház Harag György Társulatának tagja volt. 1996-ban Harag György-emlékplakettet kapott. Fontosabb szerepeiből: Nicole (Úrhatnám polgár, 1990), Katinka (Kulcskeresők, 1991), Klárika (Bubus, 1991), Csitri (Csirkefej 1993), Marie (A leirat, 1993), Rica-Vica (Csókos asszony, 1994), Zina (Kutyaszív, 1995), Teca (Egy csók és más semmi, 1995), Izabella (Illuziók játéka, 1996), Mariska (Vőlegény, 1996), Maia (Ezüstlakodalom, 1996), Toto (Óz a nagy varázsló, 1997), Viola (Üvegcipő, 1997), Énekes (A kaukázusi krétakör, 1997), Nagymama (Mágnás Miska, 1997), Gonosz mostoha (János vitéz, 1998.). Barta Enikő idejekorán, alig 41 éves korában halt meg 2001. márciusában, Kolozsvárott.

Bartis Ildikó, színésznő

Marosvásárhelyen született 1945. március 20-án. 1967-ben, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. Három évig a sepsiszentgyörgyi társulat tagja volt, majd 1970-től 1991-ig a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának művésze. Ezt követően Marosvásárhelyre szerződött. Többnyire lírai szerepeket játszott, és jelentős egyéni fellépései is voltak, mint például Jászai Mari alakjának életrekeltése Kocsis István A megkoszorúzott című monodrámájában. Emlékezetes alakításai közé sorolható Nyilas Misi megformálása is, a Légy jó mindhalálig című előadásban. Előadóestjei: Akiért a harang szól (1990), A gyönyör éneke (1989), A bárány hatalma (1991), Gellért Sándor-est, Ady-est, Petőfi-est (svájci turné 1991-ben), Ez a szerelem (1996).

Boér Ferenc, színész

Marosvásárhelyen született 1940. április 23-án. 1960-ban, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, Szatmárnémetibe szerződött. 1979/1980-ban a magyar társulat igazgatója volt. Az évad végén távozik Szatmárnémetiből. 1980/ és 1990 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára. 1990-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, 1994-től a BBTE Színház és Televízió Karának színész szakán osztályvezető tanár. Több nagysikerű pódiumelőadás szerkesztője és előadója. Számos kitűntetésben, díjban részesült: 1978-ban a Nemzetiségi Színházak Kollokviumán I. díj, Merlin-díj (Sepsiszentgyörgy, 1993.), EMKE-díj (1993.), Sík Ferenc -díj (Lucifer-alakításért Gyulán, 1997). Szatmárnémetiben 1960-1980 között több mint hatvan szerepet játszott. Fontosabb szerepeiből: Nikoláj (Háború és béke, 1962), Lányosképű Jimmy (Koldusopera, 1964), Cliff Lewis (Nézz vissza haraggal, 1965), Trepljov (Sirály, 1966), Marat (Szegény jó Marat, 1967), Gosztonyi Bandi (Úri muri, 1968), II. Henrik király (Becket, avagy az Isten becsülete, 1968), Ferenc császár (A nagy játékos, 1969), Tügel (Megszámláltatott fák, 1972), Szókratész (Szókratész védőbeszéde, 1974), Magellán (Magellán, 1975), Színész (Éjjeli menedékhely, 1978), Néró (Ég a nap Seneca felett, 1978). 

Bokor Ildikó, színésznő

Kolozsváron született 1949. március 11-én. 1973-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Első szerződése a Temesvári Állami Magyar Színházhoz kötötte, majd 1976-tól a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának művésznője lett (társulatunk kötelékében negyvenöt alakítása volt). „Változatos karakterszerepeket játszik, nagyfokú bensőséggel. Jellemformálásában gyakran alkalmazott váratlan, meghökkentő megoldásokat” -írja róla a Magyar Színházművészeti Lexikon. Szatmárnémetiből való távozása előtt volt egy szilveszteri kabaré-rendezése is. 1994-ben áttelepült Magyarországra, ahol a debreceni Csokonai Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban és a Magyar Színházban játszott. 2010 őszén hunyt el Budapesten.

Gheorghiade Mária, díszlet- és jelmeztervező

Batizon született 1948. március 26-án. Szatmárnémetiben a 2. Számú Líceum (a későbbi Ioan Slavici) elvégzése után a Mondiala Készruhagyárban dolgozott, mint ruhatervező, időközben a Népművészeti Iskola képzőművészeti szakát is elvégezte. Férjhez ment, és már családanyaként nyert felvételt 1980-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiára. Első színházi munkája az Északi Színház román tagozatán készült, Aurel Cordea díszleteihez készített jelmezeket. 1994-ben áthelyezték a Harag György Társulathoz, de jóval előtte már számos alkalommal dolgozott a magyar tagozaton. Hivatalosan 2004-ig, azaz 10 évig volt munkaviszonya a Harag György Társulattal. Visszavonulása után is többször meghívták egy-egy előadás tervezőjének. Közel félszáz munkát készített a magyar tagozat előadásaihoz. Mint festőművész, számos közös kiállításon vett részt, majd 1992-ben, Szatmárnémetiben megtartotta első önálló kiállítását. Díjai: Nagyváradon a Bálkirálynő c. előadás díszleteiért és jelmezeiért 1996-ban megkapta az EMKE Bánffy Miklós- díját, a Határon Túli Magyar Színházak IX. Fesztiválján, Kisvárdán a Lili bárónő jelmezeiért elnyerte a jelmeztervezők különdíját. Gheorghiade Mária 2012. április 15-én hunyt el, tragikus hirtelenséggel.

Gyöngyösi Gábor, irodalmi titkár, dramaturg, író, rendező

Szatmárnémetiben született 1935. szeptember 20-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Állami Magyar Fiúlíceumban végezte, 1953-ban. Ezt követően történelem-filozófia szakot végzett Kolozsvárott, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, 1957-ben. Egyetemi éveit követően előbb a Szatmárnémetiben megjelenő Dolgozó Nép szerkesztője volt, majd tanár. Első színházzal kapcsolatos cikke az Előre c. napilapban jelent meg, Szatmárnémeti színházi hagyományairól. Kritikai, dramaturgiai írásokat közölt az Utunk, Művelődés, Korunk, Ifjúmunkás, Új Élet, Szatmári Hírlap c. lapokban. 1965-től Magyarországra való kitelepedéséig (1986) a Szatmárnémeti Északi Színház irodalmi titkára, dramaturgja, rendezője. Műfordításában játszották Paul Everac, Hans Kehrer, Francisc Munteanu, A. D. Herz, Paul Georgescu darabjait. Tudor Popescu drámájának feldolgozásával hozzájárult az első szatmári musical-bemutató létrejöttéhez is. Nagy érdemei voltak Kocsis István drámáinak szatmári színrevitelében is. Kitelepülése után, Miskolcon különböző lapok és folyóiratok munkatársa lett: Déli Hírlap, Észak-Magyarország, Napjaink, Holnap.

Kisfalussy Bálint, színész, zeneszerző, szövegíró

1939. október 6-án született Szilágyippen. A Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát 1962-ben végezte, 1962-től negyedszázadon át a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának tagja. 1987-től Magyarországon szabadfoglalkozású színész, 1994-től az Új Színház tagja. Eleinte lírai szerepeket játszott, majd egyre jobban kibontakozott frappáns jellemformáló készsége. Sokoldalú színházi ember: rendez, dalszöveget ír és zenét is szerez. Több filmben szerepelt. Színdarabok zeneszerzője és dalszövegírója: Camoletti: Boeing-Boeing, Karácsony Benő: A rút kiskacsa, Goldoni: Smirnai komédiások, Nestroy: Lumpáciusz Vagabundusz, Gulyás László: Pókháló. Táncdalaiból rádió-, tévé- és hanglemezfelvételek készültek, saját előadásában. 

Kocsis Antal, színész

Szatmárnémetiben született 1939. augusztus 12-én. 1963-ban végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Szülővárosába szerződött, itt játszott 1986-ig, amikor áttelepedett Magyarországra. Nyugdíjazásáig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeként dolgozott. Nagyszerű jellemformáló készséggel megáldott karakterszínész.

Korcsmáros Jenő, színész

Temesváron született 1932. április 25-én. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, 1957-ben a Szatmári Állami Magyar Színház tagja lett. Itt játszott 1975-ig (több mint hetven szerepet). Áttelepedett Magyarországra, ahol a debreceni Csokonai Színház színésze volt, 1992-es nyugdíjazásáig. Művészetét több díjjal is jutalmazták: 1980-ban Csokonai-díjat, 1985-ben Jászai-díjat, 1985-ben Színházi különdíjat kapott. A Harag György Társulat mellett a Csokonai Színháznak is örökös tagja. Debrecenben hunyt el, 2005. augusztus 20-án. 

Kovács Ádám, rendező

Sepsiszentgyörgyön született 1933. szeptember 23-án, Szatmárnémetiben halt meg életének 58. évében, 1991. március 30-án. Az 1957/58-as színi évadban kezdte el szatmárnémeti rendezői tevékenységét. Az itt töltött 32 esztendő alatt 47 önálló rendezése és számos társrendezése volt. Az ő rendezése volt az a legendás Budai Nagy Antal-előadás, amelyet a cenzúra a kritikai főpróbán letiltott. Klasszikus szerzők szövegeinek színpadi megszólaltatására épp úgy vállalkozott, mint kortárs magyar szerzők műveinek színrevitelére. Az ő rendezésében és Zsoldos Árpád főszereplésével mutatta be a szatmárnémeti társulat Kocsis István A nagy játékos című drámáját. A népi hagyományokban gyökerező, vagy azokkal rokon művek (legyen az akár olasz komédia, Móricz Zsigmond- vagy Méhes György-darab stb.) álltak a legközelebb alkotói egyéniségéhez. 1990 tavaszán fontos szerepet vállalt a város első március 15-i ünnepségének megszervezésében.

Szatmári Ágnes, díszlet- és jelmeztervező

Szatmárnémetiben született 1932. március 17-én. Tanulmányait a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1956-ban debütált a Máramaros tartományi kiállításon.1965-1994 között részt vett az évente megrendezésre kerülő nagybányai, majd Szatmár megyei kiállításokon is. Csoportos romániai tárlatai voltak a következő városokban: Bukarest, Szatmárnémeti, Nagybánya, Kolozsvár, Galac. Egyéni tárlatok: Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagybánya, Kolozsvár. Határon túli kiállításai: Budakeszi, Gyula, Ungvár, Zutphen (Hollandia), Wolfenböttel (Németország), Nyíregyháza. Külföldön található alkotásait osztrák, izraeli, magyarországi, németországi, svédországi, ukrajnai gyűjtemények őrzik. 1957-ben került a Szatmárnémeti Állami Magyar Színházhoz, mint díszlet-és jelmeztervező. 1957. április 25-én debütált, a Romeo és Júlia előadással, amelynek a jelmezeit készítette. A szokatlan, merész kiállítású díszlet (Szakács György) és jelmez szakmai körökben nagy érdeklődést és élénk vitákat váltott ki. A szatmárnémeti színháznál eltöltött 36 év alatt a társulat 261 bemutatójának több mint felében (140 előadásban) működött közre díszlet- és/vagy jelmeztervezőként. Nyugdíjazása után áttelepedett Gyulára.

Tarnói (Tirnován) Emília, színész

Segesváron született 1931. július 20-án. 1954-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A főiskola után az egy évvel korábban végzett társulatalapító nemzedékhez csatlakozott. Haláláig a társulat kötelékében dolgozott. Az 1994/95-ös színi évadban Harag György-emlékdíjat kapott a műkedvelő színtársulatokkal végzett kiváló drámapedagógiai munkájáért. Alakításaiból: Dasa (Apák ifjúsága), Duszja (Tánya), Öregasszony (Ruy Blas), Nelly (Szerelem), Pepi (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Montaguené (Romeo és Júlia), Boriska (Tündérlaki lányok), Frankné (Anna Frank naplója), Csaradáné (Dollárpapa),Várja (Szállnak a darvak), Hillné (Pygmalion), Anya (Pacsirta), Marja (Háború és béke), Szetyepanida (Kispolgárok), Vénasszony (Úri muri), Brazovicsné (Az aranyember), Molett hölgy (Rút kiskacsa), Török néni (Légy jó mindhalálig), Veroni (Sári bíró), Marosiné (Doktor úr), Dizőz (Sohasem késő), Zsuzsanna (Dupla vagy semmi), Kardicsné (Rokonok).

Znorovszky Ildikó, színésznő

Aradon született 1947. július 16-án. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakának elvégzése után (1971) Szatmárnémetiben játszott 1981-ig. 1984-ben a budapesti Népszínház, 1986-1988 között a József Attila Színház tagja volt. Szatmárnémetiben játszott szerepeiből: Piroska (Különös házasság, 1972), Judit (Aki szeretni gyáva, 1972), Kiscseléd (Nem élhetek muzsikaszó nélkül, 1973), Milphidippa (A hetvenkedő katona, 1975), Brasch kisasszony (Egy, kettő, három, 1977), Terka (Sári bíró, 1979), Ékszerész (Börtönkarrier, 1980), Piroska (Taligás király, 1980), Szolgálólány (Három nővér, 1980).