A társulat, hagyományaihoz híven, vidám, zenés előadással búcsúzik az évtől. Ez alkalommal a Hippolyt, a lakáj című, népszerű darabot tűzte műsorára a társulat.

„A Hippolyt egy jó ízléssel humorizáló zenés darab, amely sok szempontból túlmutat egy klasszikus operett vagy tét nélküli zenés bohózat határain. Könnyed modorban, de mégis fontos társadalmi kérdéseket feszeget, a figurák többrétegűen vannak felépítve és jelentős jellemfejlődésen mennek keresztül a darab során. Emiatt is esett erre a darabra a választásunk, előrelépésnek éreztük a szilveszteri előadások sorában.
Akkor még őszintén hittük mindannyian, hogy a darab eredetileg kiírt rendezője, édesapám, Bessenyei István állítja majd színpadra, ahogy az elmúlt évek szilveszteri sikerelőadásainak mindenikét. Hirtelen rosszra forduló állapota és máig felfoghatatlan távozása nagy felelősséget hagyott ránk: az emlékéhez méltó módon hozni létre ezt az előadást…
Végakarata szerint, én magam vettem nyakamba rendezőként ezt a roppant terhet és felelősséget, alkotótársnak pedig Bordás Attilát kértem fel, akivel hét évvel ezelőtt osztálytársak voltunk rendező szakon, Babarczy László mesteris osztályában. Így történt, hogy mi, akik évek óta édesapám mellett dolgoztunk dramaturgként és koreográfusként, most az ő helyére kellett lépnünk a munkafolyamatban. Szerencsére kiváló szereposztást „örököltünk” tőle, a szó szakmai és morális értelmében egyaránt. A rendelkezésünkre álló, hihetetlenül rövid idő dacára az egész alkotócsapat elszántan és nagy energiákkal dolgozott azért, hogy az előadás méltó legyen az emlékéhez, de mindenekelőtt szeretett közönségünkhöz, amelyet ő is egész életével szolgált, alázatosan. Furcsa, és jobbára csak buta közhelyekkel körülírható, de valóságos érzés kerített hatalmába időnként ezzel kapcsolatban: sokszor éreztem úgy a próbafolyamat alatt, hogy ott van velünk a próbán, az alkotói szellemisége, szigorú alázata legalábbis. Ebben az értelemben, bár már az olvasópróbákat sem érhette meg, én magamban úgy tekintem, hogy ez az előadás a szó valódi értelmében az utolsó közös munkánk volt vele. Ezért döntöttünk úgy alkotótársaimmal, hogy az ő emlékének ajánljuk a produkciót.” – nyilatkozta az előadás létrejöttének körülményeiről Bessenyei Gedő István rendező, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.

„Kötelességemnek éreztem felvállalni ezt a munkafolyamatot, tekintettel arra, hogy koreográfusként az elhunyt Bessenyei Istvánnal már négy éve dolgoztam együtt, minden év decemberében, a szilveszteri előadások létrehozásán. Ez lett volna az ötödik alkalom, és valahol úgy érzem, hogy valójában ez is lett. Sokat beszélgettünk erről, és én is úgy érzem, hogy valahol bennem élt a szelleme miközben dolgoztunk az előadáson, azt éreztem, segíti az előadást valahonnan, ahol most ő van, azáltal, amit hátra hagyott. Néha az az érzésem, hogy a csendből figyeli a munkánkat, mint eddig is, csak már szavak nélkül instruál bennünket. Küldetésemként fogom fel Bessenyei Gedő István és az egész társulat munkáját is segíteni minden lehetséges téren, befektetni minden tudást, tehetséget és energiát a Harag György Társulat szakmai missziójába.” – fogalmazott Bordás Attila, az előadás társrendező-koreográfusa.

A számos nevettető helyzet mellett az előadásban örökzöld slágerek hangzanak el – ki ne ismerné a Köszönöm, hogy imádott, a Holdvilágos éjszakán, a Pá, kis aranyom vagy a Bőg a tehén című dalokat?

Az előadást az óévbúcsúztatás alkalmával háromszor is műsorra tűzi a társulat, ám ezekre már jó ideje elkeltek a jegyek. Az érdeklődők az új év bérletes előadásaira válthatnak már csak jegyeket, a fennmaradó helyek függvényében.

Schneider Mátyás fuvarozó meglepő gyorsasággal gazdag és sikeres lesz, életét viszont megkeseríti a felesége által szerződtetett grófi lakáj - mert mostanság a lakáj a divat. Schneider lányát, Terkát egy jó családból származó férfihoz, Makács úrhoz akarja hozzáadni az mama, ám arra ő sem számít, hogy a lánya szívét lassacskán egy inkognitóban náluk dolgozó elszegényedett nemesi sarj hódíja meg. A helyzetet pedig tovább bonyolítja Mimi, a lokáltáncosnő megjelenése. Az arisztokrata családoknál szolgáló komornyik bevezetése „újgazdagék” háztartásába számos nevettető helyzetre ad alkalmat.

Az előadás szereplői: Gaál Gyula, Nagy Orbán, Moldován Blanka, Bogár Barbara, Bodea Tibor, Péter Attila Zsolt, Diószegi Attila, Gál Ágnes, Keresztes Ágnes és Orbán Zsolt. Rendezője Bessenyei Gedő István, társrendezője pedig Bordás Attila.

A produkció díszlettervezői Fornvald Gréti és Cristian Gătina, jelmeztervezője Szabó Anna, zenei vezetője és zenekarvezetője Manfrédi Annamária, koreográfusai Gabriela Tănase és Bordás Attila, rendezőasszisztense Poszet Nándor, ügyelője és súgója Varga Katalin.

Az új évben az Ács Alajos bérlet tulajdonosai láthatják először az előadást, január 4-én, pénteken 19 órai kezdettel.