Réczei Tamás: Hangyabolydulás

A magyarországi rendszerváltozás utáni közélet egyik feltáratlan területe az ügynökkérdés. Ezen belül az egyházi területet szinte teljes titok fedi, miközben a papok és apácák ellehetetlenítéséről, szétszóratásáról több emlékező kötet és dokumentumfilm is született. Ezek elsősorban az üldözöttek oldalát taglalták. A szombathelyi Weöres Sándor Színház drámapályázatán 174 pályamű közül 3. helyezést elérő színmű, megpróbálja mindkét oldalt érintve bemutatni a Ciszterci apácák eddig napvilágot nem látott üldöztetésének, bebörtönöztetésüknek és szabadulásuknak történetét, és a megfigyeléseiket vezető tartótiszt sorsát, mindkét drámai momentumban a valós részleteket fikciós síkra emelve. Az alapszituációban szereplő apátnő és egykori tartótisztjének emlékei asszociatív módon kerülnek be a színre, az egykori tartótiszt által kimenekített III/III-as ügyiratokat, rendszertelen módon lapozza fel a múltjának titkos részleteit erőszakosan követelő hősnő. A mű sokáig egy zárt kettős képét mutatja, az apátnő és a tartótiszt vitáját. Ám a főhősnőt annyira felkavarja érzelmileg a helyzet, amibe kerül, pontosabban beerőszakolja saját magát, hogy egy egyszerű áramkimaradásról is eszébe jut, amikor az ÁVH-sok betörtek éjjel a zárdába. Innen pedig folyamatosan fel-feltörnek benne a képek, pszichéjének egy-egy hívószó is elég, az emlékek feltornyosulásához. 1950-től napjainkig idéződnek meg a ciszterci rend üldöztetésének, feloszlatásának és földalatti életének különböző epizódjai, miközben a két idős ember szinte élet-halál harcot vívnak egymással a maguk vélt-, vagy valós igazáért.