Magas hegységben látunk egy völgyet, s azt fehér felhők egész tengere borítja. A felhők felszíne ragyogóan fénylik. Elindulunk a völgy felé. A levegő egyre párásabb lesz, majd fátyolos, az égbolt már nem kéklik; ritkás ködben találjuk magunkat. Hová lett a felhők tiszta felszíne? Eltűnt. Az átmenet fokozatos, nincs semmiféle felszín, amely elkülönítené a felhőt a magaslat tiszta levegőjétől. Érzékcsalódás lett volna? Nem; távolról így látszott. Ha jól belegondolunk, így van ez minden felszínnel. A tömör márványasztalt is ködnek látnám, ha az atomi skálán miniatűrré válnék. A világ dolgai mind elmosódottá válnak, ha közelről nézzük őket. Hol végződik pontosan a hegy, és hol kezdődik a síkság?

Gyakran ködben élünk, nem látjuk az utat magunk előtt, a csillagot, ami vezérelhetne, nem látjuk a megoldásokat, nemhogy a történet végét, még a közepét sem, amiben élünk. Keressük a fényt, de a köd, ami körülvesz bennünket, nem könnyíti meg a dolgunk.

A ködben eltévedni ijesztő dolog, a bizonytalanság, a megfoghatatlanság rémisztő, mégis előfordulhat, hogy éppen ez segíthet bennünket a kibontakozásban, a megfejtésben, és lehet, hogy éppen így jutunk új helyre, helyzetekbe, amik előre visznek bennünket.

A köd tematika motívuma egyrészről önmagáért beszélő látvány világot hordoz, másrészről szándékom szerint egy hangulat elemet kísérel meg megjeleníteni.

A világos határok elmosódnak, nincsenek már hagyományos, közmegegyezésnek örvendő értékek, a valóság relativizálódik, a szubjektív vélemény és szándék felülírja a tapasztalást is. Minden ködbe vész, a magunk hozott és szerzett értékei nyújtják csupán a kapaszkodót. A köd tematika plasztikusan megjeleníti ezt a bizonytalan korszellem állapotot.

A munka a Köd címet viselő kis méretű festmény sorozat, mely egy 30 képből álló, akril/vászon, egyenként 40x40 cm-es méretű képegyüttes.

A festmény sorozat megvalósítása visszafogott, puritán szín és formavilágú. Alap tónus a szürke, ezt oldja fel a minimális szín kombináció. A látvány ködös városi táj, utak, autók és mellettük feltűnő emberi alakok. A kontúrok elmosottak, időnként a kevés megfogható elemet hangsúlyozva. A fények, a neon világítás a legtöbb munkában meghatározó látványi elem, ami a képek fontos hangulati impulzusát is hordozzák. - Hetesi Attila