Abban hisz, hogy darabjaira hullott életünkből egy szebb, boldogabb, élhetőbb, és szerelmesebb valóság teremthető.

A Liliomfi, Szigligeti Ede eredeti színdarabja, népszínmű, zenés vígjáték. A színdarab mai szemmel nézve nem túl mulatságos, nem túl izgalmas. 1953-ban azonban Makk Károly filmrendező, Darvas Iván, Krencsey Marianne, Dajka Margit, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva, Sós Imre, Garas Dezső, megannyi színészzseni segítségével új életet lehelt a Liliomfiba. Az akkor készült filmet azóta is kedveli az egész ország. 

 

Ha ma Liliomfiról beszél valaki, akkor a film képei jelennek meg a szemünk előtt. A filmben a főszerelő a szerelem, amely mindent legyőz. A mi előadásunkban a szerelem főszereplő, de nem az egyetlen. A mi Liliomfinkat egy kérdés űzi, hajtja: a forradalmár-művész a saját tehetségével fel tudja-e rázni az őt körülvevő, tespedt, megfáradt, gondjai súlyától tudatát vesztett, elbutult világot, s ebben a küzdelemben talál-e társat magának? Társat, aki nem csak szótlan múzsa, hanem maga is alkotó ember.

A mi Liliomfink és színházi társulata egy álmos, vidéki kisvárosba érkezik, ahol nem történik semmi, csak mindenki gyűlöli a másikat, mindenki fél a másiktól, de ezt nem erővel, indulattal teszi,hanem lustán, lelassulva, szinte már a gyűlöletbe is belefáradva.Ebben a világban készülnek előadást tartani a színészek. Az előadásuk különleges, egyedi színrevitel, új megoldásokkal kísérletező színház, amely felkavarja a városlakók érzelmeit és természetesen a női szíveket is. 

Hősnőnk Adél szerelemre gyúl, de körülötte az egész város is Liliomfi iránt, köztük Adél nevelőnője Kamilla is.  Megjelenik az öreg Szilvay, Liliomfi nagybátyja egyben Adél gyámja, aki mindkettőjüket ki akarja házasítani. Jöhetnek a konfliktusok, a bonyodalmak, jöhet a forradalom. A város lakói még nem tudják, a szerelem és a művészet, ha összefog…