Mélyvíz! – Két nagy szereppel kezdte az évadot Szabó Nikolett
Repülőrajttal kezdte élete első színházi évadát Szabó Nikolett. A Kaposvári Egyetem végzős színész hallgatója a János vitézben Iluskát alakítja, a Micsoda társaság! mesejátékban pedig a rakoncátlan kiskölyköt, Öcsit.
- Számítottál rá, hogy egyből a mélyvízben találod magad?
- Fogalmam sincs, mire számítottam, de arra biztos nem, hogy ilyen fantasztikus feladatokat kapok. Óriási kihívás mind a kettő. Életemben először játszom gyerekeknek, és életemben először játszom zenés darabban…
- Melyik áll hozzád közelebb?
- Imádom mindegyiket, azzal együtt is, hogy hihetetlenül próbára tesznek. Amikor 400-500 gyerek ül a nézőtéren… - attól el tud bizonytalanodni az ember. Ugyanakkor rengeteg energiát ad a jelenlétük: jönnek velünk, támogatnak bennünket, szurkolnak nekünk… Okosak, értelmesek, figyelmesek, és rettentő magasan van az ingerküszöbük. Nagyon sokat tanultam a próbafolyamat alatt, és sokat tanulok minden egyes előadáson.
- Zenés műfaj?
- Szeretek énekelni, de rá kellett jönnöm, hogy egészen más zenekarral fellépni, mint zenés darabban játszani. A színpadon egyszerre kell figyelni az éneklésre, a partnerekre, a koreográfiára, a játékra, a szövegre…. Szerencsére sok segítséget kaptam a kollégáktól. Nélkülük nem hiszem, hogy boldogultam volna. Nagyon sokat köszönhetek Károly Katinak, akitől hihetetlenül sokat tanultam.
- A fociban is tudott valaki segíteni?
- Foci és János vitéz! Először elképzelni sem tudtam, mi lesz ebből. Aztán minél több próba volt, annál tisztábban láttam, hogy tényleg működik a rendező, Szente Vajk koncepciója. Közelebb hozza a nézőkhöz a darabot, ugyanakkor megőrzi gyönyörű nyelvezetét és a csodálatos zenét. Imádom!
- Miért választottad a színészi pályát?
- Nincsen családi „előzmény”, sőt, még színház sem volt a szülővárosomban. A gimiben drámatagozatos osztályba jártam, nagyon érdekelt minden, ami a színjátszással kapcsolatos, a környezetemben pedig sokan biztattak, hogy erre a pályára való vagyok. Ennek ellenére a lelkem mélyén csak akkor vált bennem bizonyossággá, hogy ezt szeretném csinálni, amikor Uray Péter tanár úr felvett az osztályába, és elkezdődött az egyetem. Attól kezdve a fejem búbjáig benne vagyok: erre tettem fel az életem, nincs B-terv. Rengeteget töprengek és küzdök, hogy még többet hozhassak ki magamból, de a nehézsége ellenére is imádom a színházat.
Rákász Judit
