Sára Bernadette egyszerre alakít kétgyermekes édesanyát és szerelembe eső nőt a Társasjáték New Yorkban című komédiában. Szerepe két végletben mozog: a darabbéli felnőtt lányai szerint Sophie gondozásra szoruló, idős Mama, míg az élet azt igazolja, hogy van az a helyzet, amiben nagyon is fiatalos.
− Hétköznapi, mégis nehéz családi témát dolgoz fel Andrew Bergman komédiája. Felütésként két felnőtt lány vitázik azon, melyikük gondoskodjon a mamájukról. Hogy éli ezt meg Sophie, az édesanyjuk? – kérdeztük Sára Bernadette színművészt, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagját.
− Sophie jó humorú, nyitott, egyben érett asszony. Volt boldog, voltak holtpontjai az életében, szép házasságban élt, a lányaival is jó viszonyt ápol. Édesanyaként azt is megtapasztalja, hogy nem ő az első a gyerekei életében. A magam részéről természetesnek gondolom ezt a folyamatot. Erről a mérleghelyzetről szól ez a darab, inkább keserédes, mint harsány módon.
− Sophie lányai feleségek, ebből adódóan a párkapcsolat, a házasság témája is előtérbe kerül?
− Hogyne. A mama és a lányai mellett a férjeket is megismerjük. A jól megírt, humoros mondatokból gyorsan kisejlik, hogyan élnek, milyen élethelyzetben vannak a fiatalok, illetve, hogy hol tart a házasságuk.
− Újabb bonyodalomként megjelenik Maurice, aki meglepő módon a nőt látja Sophie-ban. Mit szólnak az udvarlóhoz a fiatalok?
− Váratlanul éri őket a helyzet, és némi aggodalommal figyelik a fejleményeket. Mi lesz a mamával? Kinek a kezébe kerül? Eddig élte a maga öreges, visszafogott életét, a szobájából is alig mozdult ki. Most viszont újra kinyílik előtte a világ. Vajon mi vár rá?
− Lehet az időskori fellángolást, szerelembe esést úgy játszani, hogy az ne legyen karikatúra?
− Partneremmel, Dunai Tamással, nem gondolunk arra, hogy Sophie hetven, Maurice nyolcvanéves. A való életben is van arra példa, hogy két idős ember találkozik, majd kapcsolat bontakozik ki közöttük. Hiszek abban, hogy akárhány éves korban rátalálhatunk egy társra, akivel megélhető egy tartalmas kapcsolat. Akár szerelemnek nevezzük, akár valami másnak.
− Ez a darab reményt adhat olyan embereknek, akik magányosak, de vágynak társra, figyelemre?
− Többek között ezért is íródnak ezek a darabok. A Társasjáték hollywoodi törtnet, de miért ne történhetne meg bárhol, bárkivel? Ma már egyáltalán nem furcsa dolog, ha nagyszülő korú emberek ismerkednek, utazgatnak, eljárnak szórakozni, társaságban érzik jól magukat. Ez a világ rendje. Az persze nem hátrány, ha az ember idős korában is nyitott, nem hagyja el magát, a nők csinosak, adnak a kellemnek. És akkor megtörténhet, a nagy találkozás, valakivel, aki ugyancsak nyitott a társra, az együtt élményére.
− A szerelem leplezhetetlen, aki átéli, mindig változik, szépül. Sophie milyen átalakuláson megy keresztül a darab során?
− Ez majd meglátják a kedves nézők.
− A Társasjátékan, a Pillangókban is fiatal kollégákkal játszik. Milyennek látja őket?
− Fiatalokat szerető ember vagyok. Figyelem a fiatal színészeket, tanulok tőlük. A legtöbb darabban vannak fiatal és idősebb szereplők, a színházban mindenki tehetségére szükség van. Nincs bennem generációs konfliktus. Ebben segít a két lányom, akik fiatalon tartanak, folyamatosan hozzák az új impulzusokat, és kedvesen, de rám szólnak, ha valamit nem látnak jónak, amit én meg is fogadok. Egyszóval nem engednek boszorkánnyá válni. A három unokám révén a nagymamakor szépségeit is megélhetem, amiért szintén hálás vagyok.
Popovics Zsuzsanna