Hogyan fogadtad a hírt, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetéssel méltatják a munkád?

Nagyon örültem, nem számítottam rá! Kaptam már díjakat, de állami kitüntetést még soha. Természetesen nagyon boldog vagyok.

Hogyan ünnepeltél?

Sajnos éppen egyedül voltam itthon, amikor kiderült. Átvenni a kitüntetést pedig majd csak a vírushelyzet enyhültével lehet, de akkor biztosan megünnepeljük.

Ha visszagondolsz az eddigi munkádra, mi lehetett az az átütő dolog, ami ezt a kitüntetést eredményezte?

Nem tudom. Jövőre a 25. évemet töltöm a színházban, ezalatt rengeteg jó előadásban szerepeltem. A Három nővérben Mása, A képzelt betegben Béline, a Páratlan páros 1-2-ben Barbara Smith, a Vacsora négyesben című darabban Julie lehettem, megformálhattam Alkésztiszt... Megannyi szereppel tudnám folytatni a felsorolást. Azt gondolom, nehéz egyet-egyet kiemelni, inkább ezek összessége hozhatta el számomra ezt a díjat.

Az indoklásában a következő állt: példaértékű művészi munkád, finom humorral és kivételes érzékenységgel megformált, emlékezetes alakításaid elismeréseként részesítenek a kitüntetésben. 

Hatalmas bókok ezek! Örülök, ha így látnak engem.

Mennyire fontos számodra a szakmai visszajelzés a munkádra?

Természetesen rendkívül jóleső érzés, habár bevallom, nem számítottam rá, hogy egyszer ekkora kitüntetésben részesülök. Korábban megkaptam a Radó-díjat, majd a Pék Matyi-díjat, illetve a Legjobb női epizodistának is megválasztottak. Ezek mind egyformán kedvesek a szívemnek, de persze az Érdemkereszt a legnagyobb megtiszteltetés. Azonban a közönség szeretetéért dolgozom estéről estére. Ebben az évadban a Nyolc nő című bűnügyi komédiában és az Egy csók és más semmi című operettben kaptam szerepet. Már nagyon várom, hogy újra játszhassunk!