A jeles évforduló alkalmából két egyfelvonásos darabot tűzött műsorára a Kecskeméti Nemzeti Színház és a Karinthy Színház egy kooperáció keretében, amelynek bemutatóját szeptember 21-én, a magyar dráma napján tartják a Ruszt József Stúdiószínházban. A Gellérthegyi álmok és a Dunakanyar rendezőjével Bajáki Zsanett beszélgetett.
– Hogyan lett ön a darab rendezője?
– Cseke Péter igazgató úr keresett meg telefonon, hogy lenne-e kedvem megrendezni a Karinthy 100 jubileumi darabot, én pedig örömmel vállaltam. Egyrészt megtisztelő volt számomra a felkérés, másrészt egy új típusú, izgalmas kihívást jelentett, hiszen általában olyan nagyszabású produkciókat rendezek, amelyekben 30-40 ember is van, most viszont felvonásonként 2-2 szereplővel dolgozom. Ez egy rendkívül inspiráló feladat, és nagyon élvezetes két színészt rendezni.
– Miért éppen a Dunakanyarra és a Gellérthegyi álmokra esett a választás?
– A színház választotta ki ezt a két komoly, az évfordulóhoz nagyon is passzoló darabot. Karinthy Ferenc szerintem az egyik legjobban ismert drámaírónk, és ha két színész egy előadás vágyával társul, előszeretettel nyúlnak ehhez a két darabhoz. Különösen a Dunakanyart választják gyakran, mivel kevésbé sötét tematikájú, bár a Gellérthegyi álmokban is sok humor és játékosság él a tragédia mellett.
– A szerzőn és a szereplők számán kívül van, ami még összeköti a két darabot?
– A két jelenet színészei vasárnap nézték meg egymást, és mindenkiben megfogalmazódott, hogy milyen sok a közös pont a darabok között. Sokszor visszaköszönnek ugyanazok a mondatok, fordulatok és szituációk, ami természetesen annak köszönhető, hogy a Karinthyre jellemző szerzői technika átfedést képez közöttük. Bennem fel is merült, hogy milyen jó lenne megrendezni az egészet úgy, mintha a Dunakanyar a Gellérthegyi álmok folytatása lenne, ahol ugyanaz a két ember találkozik 20-30 év múlva. Végül ez egy gondolatkísérlet maradt, de továbbra is hiszem, hogy van benne ráció. Szintén közös elem, hogy a szerző nem személyre szabta a történeteket, hanem a cselekmény általánosan a férfi-női viszonyra épül. Ezt jól szimbolizálja, hogy nincs a szereplőknek keresztneve, Fiú-Lány, illetve Kávéfőző-Vendég titulussal szerepelnek a szövegben.
A teljes cikk elérhető ide kattintva!