Két divatház szembenállása a Szente Vajk-féle Rómeó és Júlia legfőbb konfliktusa
Morva Daniella
Az olasz novellák, ezzel együtt a tragikus szerelmi történetek már a 16. században is nagy népszerűségnek örvendtek, és Shakespeare maga is sokat merített az efféle históriákból. Művei az angol nyelvű drámaírás és az európai irodalom egyik legnagyobb alakjává tették, akinek világirodalmi öröksége és hatása a mai napig fellelhető. A darab rendezője maga is úgy véli, „Shakespeare egy csoda”, a Rómeó és Júlia pedig annyi zsenialitást rejt, mint nagyon kevés mű a drámairodalomban.
Az elmúlt évszázadokban számos értelmezés született, más-más alkotók eltérő gondolatisággal nyúltak hozzá a közismert történethez. Egy valami azonban elhagyhatatlan és állandó mozgatórugója a műnek: “Shakespeare négyszáz évvel ezelőtti újítása, hogy a szerelem és a gyűlölet emocionális hőfoka ugyanaz” – fogalmazta meg a koncepció egyik kulcsmomentumát Szente Vajk, aki annak ellenére, hogy a viszálykodó olasz divatmágnások történetét újragondolt környezetben helyezi el, Shakespeare szavaival, Varró Dániel több különböző fordításának felhasználásával meséli majd a drámai cselekményt.
A Montague és a Capulet név ezúttal két szembenálló divatház kollekcióját fémjelzi, épp ezért a márkajel a díszleten és a jelmezeken is megjelenik. Előbbi Rákay Tamás, utóbbi Kovács Yvette Alida munkáját dicséri. A vizuális látványelemekkel a rendező célja az, hogy betekintést nyújtson a felszín alá, valamint tökéletesen szemléltesse azt az anyagi jólétet, amiben a szereplők élnek. A díszlet a divat világát tükrözi, míg a jelmezek elhagyják a régről berögzült szabályszerűséget, miszerint a Capuleteknek egy színben, a Montague-knak pedig egy másikban kell megjelenniük. A rendező a jelmezekkel azt szeretné egyértelművé tenni, hogy a két család tagjai ugyanolyan emberek, pusztán a ruhájukon szereplő betűjel különböző.
A Szente Vajk-féle unikalitást tökéletesen tükröző produkció nem csupán dramaturgiai, de zenei és karakterbeli újításokat is tartogat. Egy kevéssé ismert szereplő, Róza is megjelenik a darabban, aki a történet szerint kívülről érkező karakter, ehhez hűen pedig egy színházi világban nem tapasztalt kecskeméti lány lesz a megformálója.
Escalus a hercegi palást nélkül, a megszokottól eltérően női karakterként utasítja majd rendre Veronát, az előadáshoz pedig még sosem hallott dallamokat álmodott kottára Szemenyei János.
”Nagyon fontosnak tartottam, hogy saját zenei világot kapjon a darab. Külön öröm számomra, hogy végre ilyen minőségben is együtt dolgozhattunk Szemenyei Jánossal, aki rendkívül átütően meg tudta fogni ezt az egyébként is erőteljes vízióval rendelkező világot” – árulta el Szente Vajk.
A főbb szerepekben – a teljesség igénye nélkül – Kovács Vecei Fanni, Horváth Alexandra, Rohonyi Barnabás, Koltai-Nagy Balázs, Märcz Fruzsina, Orth Péter, Szemenyei János, Hajdú Melinda és Jankovics Anna látható, továbbá közreműködik a színház balett-tagozata (Kecskemét City Balett) és énekkara. A koreográfus Túri Lajos Péter, a zenei vezető Károly Kati.
További információ:
https://www.kecskemetinemzeti.hu/hu/eloadasok/aktualis.html?eloadas_id=13245
Online jegyvásárlás: