Élet. Idő. Ember. Átható és a létünket alapvetően meghatározó kifejezések, amelyeket Thornton Wilder írásában egészen egyszerű és realisztikus, hétköznapi történések vesznek körül. Éppen ettől a kettősségtől válik olyan páratlanná és lélekborzongatóvá az egész, hogy azzal a modern amerikai drámaírás élvonalába lehet kerülni. Mert ez az, amit többek között A mi kis városunk megjelenése után az író megkapott. Amit azonban az olvasóknak adott, az egészen máshol keresendő.

Vélhetően mindannyiunkban él egy kép a szülővárosunkról, falunkról, a gyermekkorunkról, a minket körülvevő gondtalan, nyugodt pillanatokról, amelyeket talán csak felnőttként tudunk igazán értékelni. Felnőttként, aki már hibázott, veszített, csalódott, bűnhődött, büntetett, hitt, engedett, szeretett, összetört, újra hibázott, majd túllépett, vagy éppen feladta. Felnőttként, aki már megélte az igaz érzelmeket, amelyek az Életet, az Időt, az Embert okítják és állítják rendre válaszút elé. Az utunk közel sem egyszerű, épp ezért érthető, hogy számos kérdés merül fel bennünk, legyen szó a vissza nem forgatható és mellettünk elhaladó Időről, az elvesztegetett, nem a saját boldogságunkért élt Életről, vagy a soha meg nem fejtett, magát a sárba rántó Emberről. 

Kérdések, amelyeket egy színdarab a végletekig képes feszegetni, különösen akkor, ha ez az alkotó egyik állandó módszere. Ilja Bocsarnikovsz rendező saját elmondása alapján éppen ilyen, azaz szeret kérdéseket feltenni, épp ezért a március 11-én debütáló A mi kis városunk című színmű pontosan erről fog szólni. Egy teljesen minimalizált térben, néhány ikonikus kellékkel, de legfőképpen a kiemelkedő színészi játékkal, a gesztusokkal igyekszik a figyelmet a lényegre irányítani, a mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket megfogalmazni. A hiányosnak tűnő, ám rendkívül lényeges mondanivalóval felruházott díszlet, valamint a jelmezek Matyi Ágota munkáját dicsérik, a zenei vezető Károly Kati.

A történeten egy narrátor, nevesen “a rendezőasszisztens” kíséri végig a nézőt, a szereplők pedig bár megidézik a hagyományos családmodell legfőbb karaktereit, misztikummal átjárt, különleges szereplői az előadásnak. A New England-i városkában játszódó darab megörökít valamit egy életérzésből, egy hangulatból, amely az autó és a dzsessz előtt jellemezte Amerikát.

A főbb szerepekben – a teljesség igénye nélkül – Adorjáni Bálint, Dunai Tamás, Danyi Judit, Csapó Virág, Hegedűs Zoltán, Pál Attila, Csombor Teréz és Ferencz Bálint.