Öt Kecskeméten töltött év, mégis úgy tűnik, idén kerültél igazán a figyelem középpontjába. Borítékolható volt, hogy díjjal jutalmaz a közönség?
Az elismerés ebben a szakmában kiemelten fontos jelentőséggel bír, ebben szerintem mindannyian egyetértünk. Azonban sosem cél, nekem legalábbis nem volt az, hogy díjakat nyerjek vagy ilyesformán elismerjenek. Idén én kaptam, nagyon hálás vagyok érte és köszönöm szépen, de ez számomra inkább motiváció, mintsem biztosíték arra, hogy mostantól hátradőlhetek, mert elvégeztem a dolgomat. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy egy tükör az aktuális helyzetemről; egy visszajelzés arról, mennyire érvényes és jó, amit csinálok.

Mit foglal magában, illetve számodra mit jelent az a kifejezés, hogy “Legjobb színész”?
Nem is tudom. Ez egy pozitív címke, amit akár a nézői laikusság és elfogultság számlájára is írhatunk, ugyanakkor valahol jelenti azt is, hogy az adott színész magához képest, vagy szimplán szakmailag hogyan teljesít az adott évben. Szerintem mindenki kiemelkedő teljesítményt nyújtott ebben az évadban, mindannyian megpróbáltuk kihozni a maximumot az összes szerepből és előadásból, így lényegében bárki megérdemelte volna ezt a díjat.

Mit gondolsz, hogyan lehet jól művelni és felépíteni egy színészi karriert?
Szerintem nagyon sokat számít a mentalitás, hogy miként kezeljük a saját helyzetünket. Akinek teher, hogy estéről estére ugyanazt az előadást játssza, egyre kevésbé tudja élvezni a rutinszerű működést és nem képes megújulni, az könnyedén kiég és ennek szemmel látható nyoma van a színpadon és a való életben is. Fontos, hogy szívvel-lélekkel csináljuk, amit csinálunk, máshogy nincs értelme. 

Téged mi motivál?
Az, hogy tudom, minden este mások ülnek a nézőtéren. Mindig van legalább egy olyan ember, aki még nem látott az adott szerepben. Ez persze nem azért motivál, mert minél szélesebb körben szeretném népszerűsíteni magam, hanem egyszerűen úgy gondolom, az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék. Úgy tűnne, egyesekért érdemes jól játszani, másokért pedig nem. Ilyesmi szóba sem jöhet!

Egy színésznek törvényszerűen perfekcionistának kell lennie?
Én biztosan az vagyok. Nem szoktam ezt kijelenteni magamról, de számtalanszor megyek úgy haza, ha valami nem sikerült jól, hogy még órákig letargikus állapotban létezem és bosszankodom miatta. Ez valahol arra utal, hogy igenis a maximumra törekszem. A lefolyása ennek nagyjából az, hogy hazaviszem, megpróbálom feldolgozni és másnap kiküszöbölni. Ha innen nézzük, mindenféleképpen maximalista vagyok, igen. Azt ugyanakkor nem mondanám, hogy a munka mindenek felett. Ugyanakkora szükség van arra is, hogy legyen magánéletünk, ki tudjunk kapcsolni, éljünk a hobbijainknak, hiszen ezekből tudunk merítkezni. 

A célokat, amelyeket erre az évadra kitűztél magad elé, sikerült teljesítened?
Azt tudom, hogy elégedetten távoztam az évadzáróról. Különösebben nem tűztem ki célokat, mindegyik szerepemen dolgoztam és gondolkodtam róluk, mindig volt koncepció a fejemben már az olvasópróbákon. A magam részéről úgy érzem, megtettem mindent. Igyekeztem nem mindenáron ragaszkodni a saját elképzeléseimhez, próbáltam kompromisszumkész lenni. Úgy gondolom, amikor az ember odaér a hídhoz, megpróbál rajta átmenni. De ezeken a hidakon való átkeléssel nem kell hamarabb foglalkozni, mint amikor a tényleges ideje eljön. Egyszerre csak egy hídon lehet átkelni, ilyen a fizika.

Tudatosan, vagy valamilyen elképzelés mentén építed a karriered?
Nem mondanám. Ami részemről tudatos, hogy mindenkiből megpróbálom kiszívni az összes hasznos információt és tanítást, de hogy reklámozzam magam vagy a saját érdekemben ismeretségeket szerezzek bizonyos körökben, az rám nem jellemző. Én annak vagyok a híve, hogy muszáj meglátni mindennek a jó oldalát, hiszen ezáltal lesz több és bölcsebb az ember. Így lesz képes nagyobb rálátással bírni, a jövőben felmerülő lehetőségekkel kapcsolatban könnyebben mérlegelni, azokban komfortosabban dolgozni és érvényesülni. Bármit teszünk, kapunk, csinálunk, még ha a körülmények nehézzé is teszik, muszáj a poharat félig telinek látnunk.

Az idei évadnak köszönhetően nagy rajongótábor gyűlt köréd. Hogyan éled ezt meg?
Nem igazán szoktam hozzá, hogy ennyire a középpontban vagyok. Nem is vágyom rá, hiszen nem ezért csinálom. Nem ez a célom és a feladatom, ha mégis ezzel foglalkoznék, azzal hasznos és értékes energiákat pazarolnék vagy vennék el attól, ami igazán a dolgom, a hivatásom, a törekvésem. 

Ez valóban csak az elmúlt egy évednek szólna?
Én azt mondanám, hogy inkább az itt töltött öt évnek; mindannak, amit ez idő alatt megéltem szakmai és magánéleti szempontból. Úgy érzem, nem véletlen, hogy ez a díj éppen idén talált meg engem. Most álltam készen arra, hogy a szívébe fogadjon a kecskeméti közönség. Ehhez kellett öt év, rengeteg előadás, még több gyakorlás, különböző rendezők és élethelyzetek. Az elmúlt évben egy rendkívül intenzív hullámvasúton ültem. Felültem rá, bár nem tudtam, mi lesz a vége, de most úgy fest, jól sikerült.

Számítottál rá, hogy A Halál és Mister X meghozza a szó szoros értelmében vett ismertséget?
Számomra az volt a legfontosabb, hogy méltó utódja legyek mindazoknak a kollégáknak, akik előttem játszották már ezeket a szerepeket és ne okozzak csalódást, esetleg tudjak újat mutatni. Azzal nem számoltam, hogy ez ekkora „hírnevet” hoz. Számomra még mindig meglepő azzal szembesülni, hogy más városokban is visszahallom a nevem. Gyakran mondják nekem azt idegenek és ismerősök ismerősei, hogy már nagyon sokat hallottak rólam. Értem, hogyan működik ez, de még mindig váratlanul ér.

A következő évad körül forognak-e már a gondolataid?
Most nem ez a feladatom, igyekszem nem gondolni semmire. Illetve, természetesen valamennyit gondolok rá, de nem azért, mert kell, hanem mert akaratlanul is eszembe jut. Még korai lenne, egy úszót sem kérünk meg arra, hogy rögtön az olimpia után a medencében aludjon. Jelenleg a pihenést tekintem feladatomnak, nem szeretnék semmi mással foglalkozni. Nagyon régóta nem volt erre lehetőségem, ami egyfelől jó, hiszen azt jelenti, mindig volt min dolgoznom, de azért bevallom, elfáradtam. Most újra meg kell tanulnom pihenni és ha ez sikerült, akkor belevághatunk. Mindent a maga idejében!