Március 24-én 18 órakor debütál a Pesti Magyar Színiakadémia másodéves osztályának félévi vizsgaelőadása a Titanic vízirevü. A próbafolyamatról és az előadásról Felhőfi-Kiss László, rendező és osztályvezető tanár osztotta meg gondolatait.

Milyen célkitűzésekkel érkeznek a 14. SZÍN-TÁR fesztiválra?
Az osztályommal korábban már részt vettünk a Színművészeti Egyetemek Találkozóján, még a járványidőszak előtt, és remekül éreztük magunkat mind a színpadon előadóként, mind pedig nézőként egyaránt. Sajnálatos módon, az akkor aktuálissá vált kijárást korlátozó rendeletek miatt nem tudtunk annyi előadást megtekinteni, amennyit szerettünk volna. Idén azonban, lehetőségünk lesz megtekinteni a Mohácsi János által rendezett előadásokat, amit izgatottan várunk. Én és a diákjaim is kitörő lelkesedéssel készülünk az előadásra. Nagy reményekkel érkezünk Kecskemétre.

Hogyan zajlott a produkció próbafolyamata? Milyen koncepció alapján állt össze a produkció?
Színészképzésben mindig nehéz feladat megtalálni azt a darabot, amit ki lehet osztani a növendékek között. Fontos szempont a csoporton belüli nemek arányának eloszlása, nálunk pedig csupán két fiú van és hat lány, ami általában szokott problémás helyzeteket szülni, hisz kevesebb olyan darabot találni ahol ennyivel nagyobb a női fölény. A Titanic vízirevüt először 1998-ban láttam a Bárka Színházban és egyszer csak bevillant, hogy abban olyan szerepek vannak, amit át lehet alakítani, össze lehet húzni, meg lehet gyurmázni az előadást, hogy pont jó legyen az osztályra. A szerzővel való ismeretségem lehetővé tette, hogy folyamatos konzultációkat követően jóváhagyásra kerültek az általunk elképzelt átalakítások. A koncepciónk lényegében az volt, hogy olyan színdarabot találjunk, ahol minden diákunk meg tud mutatkozni. Alapesetben mi egy évben két előadást csinálunk, amelyeken fél-fél évet dolgozik a növendék. Ez az előadás egy magyar commedia dell'arte, gazdag kitett gesztusokban, érzelmekben, intenzív mozdulatokban, rengeteg zenével. Szabadabb szájú színészi játékot igényel elengedve az érzelmeket. Ezzel ellentétben a következő félévben teljesen más előadással fogunk foglalkozni, egy sokkal bensőségesebb, mélyebb érzelmeket feldolgozó történetet fogunk bemutatni. Így a tanévben feldolgozott előadások megtestesítik a két pólust, ezáltal teljesen kiegészítik egymást, és a diákok számára intenzív képzést biztosítanak.

Mit szeretne tanítani, mesélni a közönségnek a történet?
A Titanic vízirevü egy magyar vidéki közösségben játszódik, ahol a főszereplő nagyot mer álmodni és ezért képes bármit megtenni. Sajnálatos módon elbukik majd a körülményeken, a lehetőségein és az adottságokon. Talán igazából ezt próbája nekünk megtanítani a történet, hogy ne adjuk fel az álmainkat, dolgozzunk meg értük, azonban legyünk egy picit körültekintőbbek és reálisan mérjük fel a lehetőségek tárházát. Természetesen az előadás értelmezése eltérő lehet. Valaki számára ez csak egy jókedvű komédia lesz, más pedig magára ismerhet a szereplőkben. Mindenki saját magának fogja levonni a következtetéseket.

Mit takar a katasztrófaszínház elnevezés? Mire számíthatnak a nézők, akik számára ismeretlen a kifejezés?
Ezt a kifejezést a szerző találta ki. A Titanic vízirevü vadromantikus katasztrófaszínház nem kevés zenével. A katasztrófaszínház kifejezés arra utal, hogy a történet egy hajón játszódik, a címből pedig következtethetünk, hogy ez események alakulása milyen fordulatot vesznek majd. A hajó szó szerint ugyan nem süllyed el, de a hajón lévő emberek a saját történetükben egy kicsit elsüllyednek, saját sorsuk egy kissé kudarcosan alakul majd.

Az előadást március 24-én 18 órakor tekinthetik meg a Ruszt József Stúdiószínházban. Jegyeiket megvásárolhatják teátrumunk jegypénztáraiban, vagy online. A jegyinformációról részletesebben ide kattintva olvashatnak. 

 Szereplőváltozás Reskó Dávid által játszott szerepeket (Noszti Krisztián szippantós, Babetta béla üzletember) Kereki Kristóf alakítja majd.