“Szeretném, ha a nők elhinnék magukról, hogy szépek, erősek és szerethetőek” – mély üzeneteket hordoz magában a Naptárlányok
Morva DaniellaLévay Viktória első rendezése egy női energiákkal teli, valódi ínyencség, amelynek könnyedsége mögött életszerű problémák, szituációk és emberi sorsok húzódnak meg.
Régi vágya teljesült a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészeti vezetőségének azzal, hogy az idei évadban műsorra tűzhették a nagy sikerű film alapján készült Naptárlányok színpadi adaptációját. Lévay Viktória személyében ráadásul rátaláltak egy olyan rendezőre, aki valódi örömmunkát hozott a darabban résztvevő művészek és háttérdolgozók számára, és az első pillanattól kezdve felkészülten, nyitott szívvel állt a feladathoz, annak ellenére – vagy éppen ennek okán –, hogy ez volt élete első rendezése.
„Nagyon jó élmény számomra itt lenni Kecskeméten, kedves és élhető város, már vannak is kedvenc helyeim! Azt hiszem, ha megkérdeznék tőlem, hová költöznék el szívesen a fővárosból, Kecskemétet mondanám” – kezdte lelkesen Lévay Viktória. Hozzátette: izgalmas életszakasz ez számára, és ennek része az is, hogy most rendezett életében először. „Másokat irányítani mindig sok energiát igénylő feladat és nagy felelősség. Szerencsére itt mindenkitől megkaptam a bizalmat, és remélem, hogy sikerült felnőnöm a feladathoz.”
Az előadást mindvégig csupa női energia uralja, de három férfi szereplő is része a történetnek. Mint azt a rendező is megerősítette: nőkről, de nem kizárólag nőknek szól a darab. „Tény, hogy a nők különböző életszakaszban előkerülő problémái vannak a középpontban, illetve az, hogy hogyan oldanak meg közösen egy fontos küldetést, ám a férfiaknak ezt a bonyolult szerkezetet, ami a női agy, a női test és a női lélek, meg kell tanulni. Nem csak megfejteni, hanem elfogadni és megszeretni. Ehhez kiváló iránymutató ez az előadás” – folytatta a rendező.
A jellemfejlődésekkel tarkított női vívódásokon, felismeréseken és valós igazságokon átívelő történet látszólag könnyed és kacagtató, a valódi fájdalmak, a keserű emberi sorsok, a nőiség megélése vagy meg nem élése éppúgy fellelhetők a mélyebb rétegekben.
Ismervén azonban a filmet, már a próbafolyamat legelején felmerült a kérdés: a meztelen naptár elkészítését hogyan lehet megvalósítani színpadi környezetben úgy, hogy se a művészek, se a közönség ne érezze magát kényelmetlenül. „Óriási komfortzónából való kilépést hajtanak végre a lányok azzal, hogy bevállalták a meztelen fotózás jelenetét. Ez egy fontos eleme az előadásnak, de természetesen jó előre lekommunikáltunk mindent. Szerettem volna tudni, kinek mi fér bele, hogy egy picit azon túllépve, de a kereteken belül tudjuk megvalósítani ezt a jelenetet” – fogalmazott Lévay Viktória.
Az előadás azon túl, hogy hordozza az önzetlen törődésre való ösztönzés üzenetét, a nők iránti érzékenyítés éppúgy fő feladata. „Tisztában vagyok vele, hogy a férfiaknak is megvannak a maguk problémái, csak nyilván férfi oldalról. De mivel ez a történet első sorban nőkről szól, szerettem volna azt az üzenetet továbbítani, hogy mi nők igenis szépek, érzékenyek és szerethetőek vagyunk, ugyanakkor erősek, és fontos építőkövei a társadalomnak” – hangsúlyozta a rendező, majd hozzátette: a mai világunk félreérthetetlenül erősíti a nőkben azt a félelmet, hogy nem elég jók, nem elég szépek – ennek eredményeképpen keveset gondolnak magukról. Lévay Viktória szerette volna elérni az előadással, hogy a színpadon lévő színésznők a fotózás által megéljék a nőiségüket, a férfiak büszkén sétálhassanak haza feleségeikkel az oldalukon, a nők pedig elhiggyék, hogy értékesek, és a történet hatására merjék megmutatni az erejüket és a szépségüket.
A Naptárlányok április 12-től megtekinthető a Kelemen László Kamaraszínházban, a főszerepben olyan kiváló színésznőkkel, mint Danyi Judit, Magyar Éva, Csombor Teréz, Hajdú Melinda, Szabó Dorottya, Horváth Alexandra, Szegvári Júlia, Venczli Zóra és Csapó Virág, kiegészülve egy szintén ütős férfi gárdával: Koller Krisztiánnal, Pál Attilával és Ferencz Bálinttal.