Szeptember 21-e fontos dátum az irodalom- és színházkedvelők életében – a Magyar Dráma Napján Az ember tragédiájának ősbemutatójára emlékezünk. Most Kecskeméten is különös jelentőséget kapott ez a nap, hiszen vasárnap névadóval és felolvasóesttel emlékeztek meg az ünnepről. Ezzel a nagyközönség számára is kitárta kapuit a Cseke Péter vezette Katona József Színház, és megkezdődött a nyitóhét programsorozata.

 

A kívül-belül megújult Üzemszínházban Nánay István köszöntötte a társulati tagokat, a vendégeket, a város képviselőit, valamint az egybegyűlt kecskemétieket. A színikritikus – aki maga is jó barátságot ápolt Ruszt Józseffel – a neves rendező munkásságát, kecskeméti tevékenykedését méltatta, majd beszéde végén hivatalosan is Ruszt József Stúdiószínházzá nevezte el az épületet. A 2005-ben elhunyt színházi emberre és pedagógusra ezután írásai, levelei felidézésével emlékeztek, gondolatait a valamikori Ruszt-színészek: Hegedűs Zoltán, Pál Attila és Kovács Gyula tolmácsolták.

 

- Nagyon szép és komoly gesztus, hogy a kecskeméti színház egy korábbi korszakának igazán meghatározó egyéniségéről nevezik el a teátrum egyik épületét – nyilatkozta lapunknak Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház Igazgatója, aki mestereként tisztelte Ruszt Józsefet. – A névadás bizonyára azt a szándékot is jelzi, hogy a múlt és a jövő összekapcsolódik majd, de ez nem is lehet másképp. Hiszen aki a múltja értékeit nem becsüli, az a jelenével sem boldogul, és a jövője is reménytelen. Bízom benne, hogy a Cseke Péter vezette kecskeméti színház is ezt az utat követi.

Az eseményen részt vett Forgách András író, akit végzős bölcsész hallgatóként szintén Ruszt József magával ragadó személyisége vonzott a színházba.

- Ruszt 1976-ban dramaturgnak hívott engem Kecskemétre, amikor itt főrendező lett. Azelőtt egyszer már dolgoztam vele, de tulajdonképpen fogalmam sem volt a színházról, és amíg vele nem találkoztam, még előadásokra sem jártam, nem is igazán érdekelt a színház. A közös munka során aztán egy egészen speciális színházi formát kaptam tőle ajándékba – mondta Forgách András. – Nála mindig a próbák voltak a legfantasztikusabbak, amelyeket ugyanolyan önkifejezési eszközökként élt meg, mint az előadásokat. Eddigi pályafutásom alatt nagyon sokféle emberrel dolgoztam együtt, és nagyon sokféle színházat láttam itthon, illetve külföldön. Ám azt, hogy valójában mi is a színház, azt tőle tanultam meg, és ezt soha nem tudom elfelejteni.

Az ünnepi est a megemlékezés után Visky András, Romániában élő magyar író darabjának ősbemutatójával folytatódott. A Megöltem az anyámat című identitás-játékot felolvasószínház formában láthatta a közönség – a rendező Cseke Péter volt, a szerepeket pedig Magyar Éva és Csémy Balázs egyetemi hallgató keltették életre.

Bera Linda, Kecskeméti Lapok