Rómeó és Júlia, Lili bárónő, Mozart – csak néhány azon a zenés darabok közül, amelyeknek férfi főszerepét Dolhai Attila keltette életre a színpadon. A fiatal énekes ugyancsak a bonvivánt játssza A bajadér című előadásban, az Operettszínházban is. Ezt az előadást hatalmas sikerrel mutatták be a kecskeméti zenés színházi találkozón, a KOZSZT-on.
- Igazán egzotikus szerepben láthat téged a kecskeméti közönség A bajadérban. Mi motiválja ezt a fiatalembert?
- Radjami herceg indiai származású fiatal férfi, aki Angliában tanul, így két kultúra van hatással rá. A mi előadásunkban nem egy hatvanas vagy húszas évekbeli figurának, hanem abszolút mai embernek ábrázoljuk. Az indiai gyökereiből eredően mintha állandó bölcsesség és nyugalom áradna belőle. Ugyanakkor nagyvilági életet él, akárcsak az angliai fiatalok. Olyan, mint egy telhetetlen kölyök – állandóan vágyik valamire. Gyermekkorában egyszer álmodott egy gyönyörű nőről, utána vágyakozik, zeneszerzőként hozzá írja az összes dalt. Aztán egyszer csak meglátja Odette-et a színházban, aki teljesen elbűvöli őt, ezért megpróbálja meghódítani. Két nagy kaliberű erős egyéniség találkozik, s ezzel elkezdődik egy játék: engedem is, hogy meghódíts, meg nem is, illetve meg is akarlak hódítani, meg nem is... Amikor végre boldogok lennének, úgy tűnik, hogy elveszítik egymást. Radjami, aki eddig mindent megkapott az élettől, nem érti, miért mondanak neki nemet. Hipnotizálja a lányt, mert nem tudja elengedni azt a régi álomképet, de később megbánja, amit tett: nem ilyen eszközökkel akarja megtartani ezt a nőt. Valami ilyesmi játszódik le ebben a férfiban - jelentette ki Dolhai Attila. – A darab végén aztán egymásra találnak a szerelmesek.
- Eddigi szerepeid inkább a musical műfajához kötnek. Mennyiben jelentett új feladatot, hogy ezúttal operettet énekelsz?
- Az alakítás gyökere itt is a színészet, és a két műfaj sem áll olyan távol egymástól, mint hinnénk. Ezt a darabot is ugyanúgy játszom, mintha musical lenne. Technikailag azonban valóban más ez a feladat: a musicalek esetében hangosítják az énekeseket és a zenekart is, míg az operettben a saját hangunkkal kell áténekelnünk a zenekart, ez sokkal nagyobb koncentrációt igényel. Számomra nagy kihívást jelentett, hogy Miklósa Erika, a világhírű operaénekesnő mellett kellett megszólalnom.
- Mondhatni „determinálva” vagy a bonviván szerepkörre, s eddig szinte csak ilyen szerepekben léptél színpadra. Szereted ezt a szerepkört?
- Abszolút, és örülök, hogy a rendezők is a bonvivánt látják bennem. Más típusú szerepeket még nem nagyon játszottam, ám a következő évadban alkalmam nyílik rá, hogy valami másban is kipróbáljam magam, mert a Koldusoperában Bicska Maxit játszom majd, ami ugyancsak főszerep, de erősen karakteres. Nagyon várom már azt a próbaidőszakot, úgy gondolom, hogy meg fogok újulni abban a szerepben.
- A KOZSZT fesztiválon vagyunk, ahol a kecskeméti nézők most rálátást kapnak más vidéki színházak és a fővárosi teátrumok zenés színházi repertoárjára. A fővárosi társulatokban mennyire jellemző, hogy nyomon követik a vidéki musical- és operett premiereket?
- Ami engem illet, keveset tudok a vidéki színházak műsoráról, de azért hallani híreket arról, hogy hol mutatnak be egy újabb musicalt, vagy hol tartanak meghallgatást zenés előadásokra. Örvendetesnek tartom ezt a kecskeméti kezdeményezést, és remélem, hogy nagyon sikeres lesz. Úgy tudom, már most, az első alkalommal is óriási az érdeklődés a KOSZT iránt, örülnék neki, ha a jövőben még nagyobb figyelmet kapna.
