Horváth G. Enikő
Énekkari művész
A zene iránti vonzalmam már gyermekkoromban megmutatkozott. Míg kortársaim csapatba verődve töltötték szabadidejüket, addig én szívesebben foglalkoztam furulya-, fuvola-, zongora-, vagy szaxofontanulással. Magánéneket középiskolásként kezdtem tanulni. Már ekkor fontos szerepet töltött be életemben a kóruséneklés. Felsőfokú tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának magyar- ének-zene szakán végeztem. Főiskolai éveim óta számos énekkarban, kamarakórusban, énekegyüttesben énekeltem, amelyekkel több ízben szerepeltünk eredményesen rangos nemzetközi kórusversenyen, fesztiválon, nyugat-európai hangversenykörutakon. Hálával gondolok mestereimre, Gyüdi Sándorra és Cser Miklósra, akiktől a legtöbbet tanulhattam az oratóriumirodalomról, a régi zenéről, a kórusművészetről.
Kodály Zoltán gondolatai fontos értéket jelentenek számomra: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”