A városi zenész lányának, Lujza Millernek és a miniszter fiának, Ferdinánd von Walternek fájdalmasan szép szerelmi történetét láthatja a kecskeméti közönség. Schiller \"polgári szomorújátéka\" minden ízében kötődik saját korához, következésképpen minden erőltetett aktualizálás nélkül szól saját, mai bűneinkről, megalkuvásainkról, kötöttségeinkről, szárnyalásainkról. A nemesi gőg ütközik a polgári önérzettel, a cselszövés a tisztasággal, az atyai zsarnokság a fiúi szabadságvággyal, a hazugság az igazsággal. Szükségszerű, hogy a fiatalok szerelme nem teljesedhet ki. Schiller a világirodalom egyik legnagyobb drámaírója, a drámai helyzetek megteremtésének géniusza. Nyelve is gazdag, költői. Megemlítjük, hogy a két ármánykodó neve \"beszélő név\": az udvarnagy, von Kalb (= borjú); a miniszter magántitkára, Wurm (= féreg). Vas István fordítása, Ádám Tamás leleményes rendezői munkája, a színészek sodró játéka maradandó élményt ígér. Ferdinánd: \"Az én karomra támaszkodj, úgy lebegj át az életen, Lujzám! Az ég, ahonnan földre szálltál, megszépülten nyer majd vissza, és ámulva látja, hogy egyedül a szerelem hatalma formálja tökéletessé a lelkeket.\"