- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1985/1986
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
A dög
Kecskeméti Üzemszínház
2004. 05. 18.
Kortárs magyar dráma bemutatóján mindig kicsit izgulnak a színigazgatók, pedig a nagy klasszikusok is „kortársak” voltak egyszer és aktualitásuk emelte őket a halhatatlanok sorába. Pinczés István rendező gyakran vállalja kortársai műveinek színrevitelét, talán mert érzékeli az egyre nagyobb érdeklődést a közönség részéről és a szakmai elismerés sem marad el.
A Dög szerzője, Kiss Csaba sokoldalú, nyughatatlan színházi ember. Számtalan darabot rendezett, dramatizált és hamarosan megjelenik öt drámáját tartalmazó kötete. A klasszikus műveket is újragondolta, átírta, amikor előadást rendezett és drámai formát öltöttek kezében a Csehov novellák és levelek is. A Dög című színművét szinte egyszerre kezdték el próbálni Kecskeméten és a Vígszínházban. A látszólag egyszerű szerelmi háromszög története, a szer-ző saját bevallása szerint, igaz történetek cserepeiből állt össze benne drámai művé.
Kiss Csaba, aki gyakran rendezi saját darabjait is, a következő sorokkal engedte útjára művét:
„Olyan furcsa érzés ősbemutató előtt újra kézbe venni a darabot. Az én darabom – és mégsem. Valami idegen illat, ‘premier‘-parfüm van rajta, mint egy titkos utakon járó nõn.
Forgatom a nyomtatott szöveget. ‘A feleség sír‘ – írja a ‘szerző‘.
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, fol-tok. Hamarosan egy élő nõ – sőt két élő, eleven nõ – arcán fog valódi, enyhén sós könny foly-ni, azért mert valaki azt írta a papírra: ‘a feleség sír‘. És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor ‘a feleség sír‘.
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy ‘ráfonódik forrón, szomjasan‘, ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülő-korból éppen csak kinőtt lány fog vággyal, ‘forrón szomjasan‘ összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal – ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek – egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.”
Kiss Csaba
A Dög szerzője, Kiss Csaba sokoldalú, nyughatatlan színházi ember. Számtalan darabot rendezett, dramatizált és hamarosan megjelenik öt drámáját tartalmazó kötete. A klasszikus műveket is újragondolta, átírta, amikor előadást rendezett és drámai formát öltöttek kezében a Csehov novellák és levelek is. A Dög című színművét szinte egyszerre kezdték el próbálni Kecskeméten és a Vígszínházban. A látszólag egyszerű szerelmi háromszög története, a szer-ző saját bevallása szerint, igaz történetek cserepeiből állt össze benne drámai művé.
Kiss Csaba, aki gyakran rendezi saját darabjait is, a következő sorokkal engedte útjára művét:
„Olyan furcsa érzés ősbemutató előtt újra kézbe venni a darabot. Az én darabom – és mégsem. Valami idegen illat, ‘premier‘-parfüm van rajta, mint egy titkos utakon járó nõn.
Forgatom a nyomtatott szöveget. ‘A feleség sír‘ – írja a ‘szerző‘.
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, fol-tok. Hamarosan egy élő nõ – sőt két élő, eleven nõ – arcán fog valódi, enyhén sós könny foly-ni, azért mert valaki azt írta a papírra: ‘a feleség sír‘. És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor ‘a feleség sír‘.
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy ‘ráfonódik forrón, szomjasan‘, ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülő-korból éppen csak kinőtt lány fog vággyal, ‘forrón szomjasan‘ összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal – ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek – egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.”
Kiss Csaba
- Előadás
Szereposztás
- Irénfeleség, 40 év körüliTöreky Zsuzsa
- Gézaférj, 45 év körüliHorányi László
- Lilikelány Igalról, 20 év körüliHorváth Erika
- Varga úrLilike pártfogója, 50-60Vitéz László
- PistiGéza öccse, 35-40 körüliFazakas Géza
- Dr. Bittnernőgyógyász, 50-60 körüliKiss Jenő
- ÖreganyaLilike nagyanyja, 70-80Jablonkay Mária
- Ivánoperatőr, 30-50 közöttSzéplaky Géza
- Lojziálmos stájner melák 30-50 közöttReiter Zoltán
- PasiIrén kapcsolata, 40 körüliPál Attila
- rendezőPinczés István
- díszlettervezőMinorics Krisztián
- jelmeztervezőHuszthy Edit
- dramaturgGyergyádesz László
- játéktérPinczés István
- rendezőasszisztensFrigyesi Tünde