A színművet Gogol 1835 végén írta, Puskin javaslatára, aki maga is fel akarta használni a revizorral kapcsolatos anekdotákat.
Egy vidéki városka polgármesterénél nagy tanácskozás folyik. A város vezetői kétségbeesetten néznek egymásra. A polgármester elhaló hangon jelenti az összegyűlteknek, hogy városukba revizor érkezik. Az igazi baj mégis az, hogy nem tudják, merről várják a veszélyt; a revizor ugyanis értesüléseik szerint incognitóban érkezik. A reménytelennek látszó helyzetet Bobcsinszkij és Dobcsinszkij menti meg. A magát kettőnek képzelő földbirtokos a fogadóban egy furcsa, idegen fiatalemberre figyel fel...
A darab főszereplője a nevetés, amelyről Gogol így ír:
”Én komédiaíró vagyok, becsülettel szolgáltam a nevetést, így hát kötelességem védelmére kelni. A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják. Nem az a nevetés, amelyet ideig-óráig tartó ingerültség, vagy a betegesen epés hajlam, jellem szül; nem is az a könnyű nevetés, amely az emberek üres szórakoztatására, mulattatására szolgál – hanem az a nevetés, amely az ember derűs természetéből fakad.”