- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1985/1986
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
Figaro házassága
Nagyszínház
avagy EGY ŐRÜLT NAP
2005. 04. 22.
Napóleon szerint a „Figaro” már maga volt az akcióban levő forradalom, vagyis szerinte a francia forradalom valójában nem ama híres 1789. július 14-én kezdődött, hanem 1784-ben, a Figaro házasságának bemutatóján, amikor először hangzott fel az öntudatos polgár tiltakozó szava Figaro monológjában. A társadalmi feszültség, az ellentétek ábrázolása olyan erős itt, hogy – mint minden jó komédiában – akár tragédiába is torkollhatna a cselekmény. Formáját tekintve pedig elmondhatjuk, hogy Beaumarchais valósította meg Diderot álmát, a komoly hangú, polgári problémát megjelenítő, prózában szövegezett drámát. Szerzőnk a francia felvilágosodás korának legjobb vígjátékát írta meg.
Beaumarchais nem csupán szellemes ember volt, hanem önkritikus alkotó is. Voltaire-rel beszélgetve mondta: „ha egy író túl ostoba drámát ír, előbb-utóbb megzenésítik, opera lesz belőle, és attól fogva senki sem tudja, mi van benne.” Mint tudjuk, A sevillai borbélyból Rossini, a Figaro házasságából Mozart komponált halhatatlan operát. A szövegek értékét mutatja, hogy a világ prózai színházainak is kedvelt darabja maradt mind a kettő. Miért? Mert Figaro az egész (fényes és romlott) világgal képes szembeszállni, furfanggal, csellel, ravaszsággal. Átlát az embereken. Az ad neki erőt, hogy a boldogságáért harcol: nem hagyja, hogy kedvese a látszólag mindenható gróf zsákmánya legyen.
Beaumarchais nem csupán szellemes ember volt, hanem önkritikus alkotó is. Voltaire-rel beszélgetve mondta: „ha egy író túl ostoba drámát ír, előbb-utóbb megzenésítik, opera lesz belőle, és attól fogva senki sem tudja, mi van benne.” Mint tudjuk, A sevillai borbélyból Rossini, a Figaro házasságából Mozart komponált halhatatlan operát. A szövegek értékét mutatja, hogy a világ prózai színházainak is kedvelt darabja maradt mind a kettő. Miért? Mert Figaro az egész (fényes és romlott) világgal képes szembeszállni, furfanggal, csellel, ravaszsággal. Átlát az embereken. Az ad neki erőt, hogy a boldogságáért harcol: nem hagyja, hogy kedvese a látszólag mindenható gróf zsákmánya legyen.
- Előadás
Szereposztás
- Almaviva grófAndalúzia kormányzójaKőszegi Ákos
- RosinagrófnéBalogh Erika
- Figarobelső inas és mindenesMakranczi Zalán
- Suzannekomorna, Figaro jegyeseDanyi Judit
- MarcellinaházvezetőnőRéti Erika
- Antoniokertész, Susana nagybátyjaVitéz László
- FanchetteAndrádi Zsanett
- Chérubina gróf apródjaSzokolai Péter
- BartoloorvosKiss Jenő
- Bazilioa grófné zenetanáraFlórián Antal
- Don Gusmi de GusmanbíróFekete Tibor
- Du MarekSzántó Péter
Továbbá:
Berki Zoltán, Domján Sándor, Harangozó Bálint, Kolenicska Levente, Pethő Orsolya, Széplaky Petra
Zenekar:
Basa István, Dömötör Tiborné, Horváthné Fodor Éva, Kovács Mihály, Kulcsár Erika, Szöginé Bondor Erika
Berki Zoltán, Domján Sándor, Harangozó Bálint, Kolenicska Levente, Pethő Orsolya, Széplaky Petra
Zenekar:
Basa István, Dömötör Tiborné, Horváthné Fodor Éva, Kovács Mihály, Kulcsár Erika, Szöginé Bondor Erika
- rendezőMerő Béla
- díszlettervezőSzékely László
- jelmeztervezőJánoskúti Márta
- zenei vezetőLátó Richárd
- zeneHajdú Sándor
- koreográfusGajdos József
- a rendező munkatársaSzéplaky Petra