Kecskemét szülötte, Katona József írta: „Köszönöm azt a helyet, amelyen bölcsőm rengett és a sírt, amelyben majd egykor jó szüléim elnyugodnak. Ha magam elmúlok, megmarad ezen sorokban érted égő szeretetemnek bélyege.” Gosztonyi János színműve nem más, mint Katona ébresztése: játékos formában találkozik a drámaköltő egykori színésztársaival, miközben a letört 48-as forradalom és szabadságharc után már a Bach-korszakban vagyunk, amelyben a „Világos”-t a sörre sem szabad mondani, a „mArad” igét pedig nem lehet használni, mert benne van: „Arad”. Hiába halt meg a költő, a cenzor nyomása, „pudvás tompora” éppúgy ránehezedik, mint életében, a városi hivatalnokok és urak – mint a Magyar Ugar képviselői – éppúgy lehúzzák a sárba, mint életében, „a játékszíni költőmesterség” éppúgy „lábra nem tud kapni”, mint életében. A feltámasztott Katonától viszketnek a hivatalnokok. A vidám színtársulat a komoly játék során a korabeli (német nyelvű hagyományokból kitörni akaró) színjátszás furcsaságait és a költő szükségszerű ütközéseit egyaránt megidézi. Gosztonyi Tanár Úr (az író, a sokoldalú színházi művész) kitűnő és élvezhető színdarabot komponált, amelyben (a társulat diákos és néha tiszteletlenül is hűséges színi bakugrásaival együtt) Katona József rendkívüli színpadi tehetségét, nyelvi erejét és gazdagságát is érzékelhetjük, érted – a közönségért – érzett szeretetének égő bélyegével.