HERVÉ (valójában Florimond Ronger, 1825-1892) zenész, komponista, karmester, színész és író volt egy személyben. Mindezen hivatásai mellett (különös módon) színigazgatói babérokra is vágyott; 1854-ben saját színházat nyitott. Még egy furcsasága volt: hitt a zene gyógyító erejében. Eljárását „musicotherápiának” nevezte. Betegeknek kedély-javító melódiákat zongorázott, ezért persze őt magát bolond muzsikusnak titulálták. Ilyen címmel – A bolondos zenész – írt is egy zenei értékekben gazdag bohóságot. Kevesen tudják, hogy a francia kánkán néven elhíresült (Algériából importált) tánc és zene nem Offenbach Orfeuszában, hanem Hervé Elzász gyöngye című pasztorikus duójában jelenik meg először. Apróbb és nagyobb operettjeinek száma meghaladja a nyolcvanat, de világsikert csak két műve aratott: a Nebántsvirág és a Lili.
A szarkasztikus, hangú francia operett („musiqette”) megteremtője s a szellemesen könnyed francia operettzene koronázatlan királya; a „frivol Szabadság” utánozhatatlan úttörője. Szövegkönyveinek nagy részét is maga írja.
A Nebántsvirágban, ebben az önéletrajzi és önironikus vonásokat sem nélkülöző zenés színpadi műben „Nebántsvirág kisasszony” zárdában nevelkedik, de a színpadra vágyik, s esze ágában sincs férjhez menni a gazdag főúrhoz, akit neki szánnak. A véletlen mégis úgy hozza, hogy a kisasszony „beugrik” a zárda orgonistájának (titkos operettszerzőjének) színházi premierjébe, s eljátssza a primadonna szerepét. A klastromba történő kalandos visszatérés után másnap a gazdag főúr meglepődve tapasztalja, hogy a primadonna (akibe az előadás nyomán szerelmes lett), valamint a neki szánt zárdai kisasszony – ugyanaz a személy.