Nell Dunn drámájában hat különböző társadalmi és családi háttrű nő találkozik hetente egy régi fürdőben. Mindannyian eltérő módon gondolkoznak, mindeniküknek megvan a saját problémája, a régi, felújításra szoruló közfürdő azonban összeköti őket, ugyanis a fizikai megtisztulás mellett a hely a lelki megnyugvásra is kitűnő terep. Ebben az intim közegben a nők kiizzadhatják magukból a mérgeket, mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy elmondja aktuális panaszát, s azzal a könnyedséggel, ahogyan ledobják magukról ruháikat, gátlásaiktól is megszabadulnak. Ebben a környezetben, ahol férfiaknak nincs helyük (az egyetlen férfi szerepőnek is csaka hangját halljuk), minden nő önmaga lehet, hisz senki előtt nem kell megjátszaniuk magukat, nincs ki előtt brmit is leplezniük. Egymás között elárulhatják titkaikat, felfedhetik magánéletüket: sérelmeikkel és álmaikkal együtt. Ezek a szereplők a mások által idejétmúlt fürdőnek mondott helyen találnak menedéket.A találkák helyszne azonban veszélybe kerül. A nők egyetlen közsségi helyük megszűnését természetesen nemnézik tétlenül, inkább hadiösvényre lépnek. A drámában együtt van jelen a szemérmetlenség és az őszinteség, a kegyetlen valóság és a humor. Az intim közegben folyamatosan rákérdeznek arra, hogy nekik, nőknek milyen szerep jutott a társadalomban, ugyanakkor arról is vallanak, hogy ezzel szemben  milyet szeretnének.