Minden idők egyik legismertebb klasszikus balettje a Hattyúk tava, melyet mindenki ismer: a fehér tütüben táncoló hattyúlányok a klasszikus balett emblematikus jelképei. De valójában mi van a történet (a „tó”) mélyén? Egy meggyötört lélek, Csajkovszkij jelképekbe oltott víziója az elvágyódásról, a magányról és a szerelemről, a halálról, álomról és valóságról. A válságba jutott személyiség kétségbeesett szabadságkeresése egy szürreális mese formájában hatol le a lélek legalsó bugyraiba, melyekről már csak így, szimbólumok segítségével tudunk beszélni.

A hattyú a tisztánlátás és a bölcsesség jelképe, lénye a zenével, költészettel és a jövőbelétással áll kapcsolatban. Egy legenda szerint a hattyú megérzi közeledő halálát és dalolva köszönti, ezért a boldog halál és egyben az újjászületés szimbóluma. A görög-római mitológiában a szépség és szerelem istennőjével Aphroditével/Vénusszal azonosították, s mivel a hattyú valóban hűséges élete párjához, a hű szerelem jelképe lett. Az alkímiában a szellemi tisztánlátás jele, a víz és a tűz ellentétének egységét szimbolizálja, egy olyan ősállapotét, mely a kétneműség jegyeit hordozza: így hím és nőstény formájában egyaránt megjelenhet. Sok népnél tabu a vadászata, több mítoszban változnak emberek/istenek hattyúvá. (Tündér Ilona, Kalevala, vagy Léda és a hattyú) Mit jelenthet ez az ősi jelkép számunkra? Milyen érzéseket-asszociációkat kelt bennünk a mítikus történet?

A több szinten értelmezhető pszichológikus mese Juronics Tamás új interpretációjában a 21. század emberének kollektív „pszicho-meséje” lesz. Ez a produkció a 20 éves Szegedi Kortárs Balett ünnepi évadjának első bemutatója.