- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1985/1986
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
Mizantróp ( Az új embergyűlölő )
Komédia
Nagyszínház
2008. 02. 08.
Minél pontosabban vizsgáltam az én Moliere-emet, annál több visszhang jött létre. Úton útfélen olyan reakciókkal, mechanizmusokkal, érintkezési formákkal találkoztam, melyek részletekbe menően hasonlítottak a komédiához.
Fölfedeztem, hogy az a parti, amely 1666. június 4-én, a Palais-Royal Színház színpadán kezdődött, még mindig tart, és hogy a vendégek viselkedése csak lényegtelen külsőségekben változott meg.
Hogy Moliere polgári író, minden irodalomtörténeti fércműben olvasható.
Csakhogy az ilyen tankönyvi mondatok nem érnek semmit; mindent a régiben hagynak, és alig változtatnak valamit Moliere darabjainak kezelését illetően. Ezért voltam annyira meglepődve, amikor szereplőit BMW-jük volánjánál találtam.
Megértettem, hogy a cselekmény udvari és feudális elemei csupán álruhát jelentenek; és egyszerre megértettem, mi az, amit szívből utáltam azokban az előadásokban, amelyeket láttam, függetlenül azok minőségétől: A paravánok és a parókák, a burnótszelencék és a csipkezsabók penetráns kópiái az eredetinek, amely soha nem létezhetett, a lusta utókor egyszerű konvenciói. És ezek a mozgódíszletek annál átlátszóbbak, minél lelkiismeretesebben és költségesebben készítették őket. Stúdió- és kellékszaguk van. Ha ilyen szempontok alapján megvizsgáljuk, amit Moliere színpadra visz, akkor az 1666-os maskarák maguktól hullanak le, mint egy terméketlen teher, mint egyszerű bilincs. A szöveggel fellélegzik a fordító, aki most hozzáfoghat, hogy rendet rakjon a holt díszletek közt. Az Embergyűlölő nem kosztümös film.
H.M. Enzensberger, az egyik német újrafordító 1978. Velence.
B. 1988 (!) óta foglalkozik az Új embergyűlölő gondolatával:
ALCESTE
A fínom, bátor, kis kultúrlegények!
Mindent megírnak, amit épp szabad!
Amit rádkentek, azt meg mosd magad!
Hiába szólnál: köszönöd, nem kérnél,
Pofánröhögnek: régen beleléptél!
ARSINOÉ
Kit érdekel, most mondja meg, a sajtó?!
Médiákokban régen sereghajtó!
Unokahúgom mondta. Ezt tanulja.
Alceste, maga ezeket fölülmúlja.
Pozíció kell! Tessék, gyere, válassz!
Mellettem tényleg akármivé válhatsz!
Mondjad: mi kell? Döntsél, haladj, tegezz!
Ezt összehozni: legfőbb vágyam ez.
Fölajánlom. Rendelkezzél velem!
ALCESTE
Igazán kedves, köszönöm, de: nem. 2007 / 2008 telén.
Fölfedeztem, hogy az a parti, amely 1666. június 4-én, a Palais-Royal Színház színpadán kezdődött, még mindig tart, és hogy a vendégek viselkedése csak lényegtelen külsőségekben változott meg.
Hogy Moliere polgári író, minden irodalomtörténeti fércműben olvasható.
Csakhogy az ilyen tankönyvi mondatok nem érnek semmit; mindent a régiben hagynak, és alig változtatnak valamit Moliere darabjainak kezelését illetően. Ezért voltam annyira meglepődve, amikor szereplőit BMW-jük volánjánál találtam.
Megértettem, hogy a cselekmény udvari és feudális elemei csupán álruhát jelentenek; és egyszerre megértettem, mi az, amit szívből utáltam azokban az előadásokban, amelyeket láttam, függetlenül azok minőségétől: A paravánok és a parókák, a burnótszelencék és a csipkezsabók penetráns kópiái az eredetinek, amely soha nem létezhetett, a lusta utókor egyszerű konvenciói. És ezek a mozgódíszletek annál átlátszóbbak, minél lelkiismeretesebben és költségesebben készítették őket. Stúdió- és kellékszaguk van. Ha ilyen szempontok alapján megvizsgáljuk, amit Moliere színpadra visz, akkor az 1666-os maskarák maguktól hullanak le, mint egy terméketlen teher, mint egyszerű bilincs. A szöveggel fellélegzik a fordító, aki most hozzáfoghat, hogy rendet rakjon a holt díszletek közt. Az Embergyűlölő nem kosztümös film.
H.M. Enzensberger, az egyik német újrafordító 1978. Velence.
B. 1988 (!) óta foglalkozik az Új embergyűlölő gondolatával:
ALCESTE
A fínom, bátor, kis kultúrlegények!
Mindent megírnak, amit épp szabad!
Amit rádkentek, azt meg mosd magad!
Hiába szólnál: köszönöd, nem kérnél,
Pofánröhögnek: régen beleléptél!
ARSINOÉ
Kit érdekel, most mondja meg, a sajtó?!
Médiákokban régen sereghajtó!
Unokahúgom mondta. Ezt tanulja.
Alceste, maga ezeket fölülmúlja.
Pozíció kell! Tessék, gyere, válassz!
Mellettem tényleg akármivé válhatsz!
Mondjad: mi kell? Döntsél, haladj, tegezz!
Ezt összehozni: legfőbb vágyam ez.
Fölajánlom. Rendelkezzél velem!
ALCESTE
Igazán kedves, köszönöm, de: nem. 2007 / 2008 telén.
- Előadás
Szereposztás
- AlcesteKőszegi Ákos
- PhilinteKedvek Richárd
- CélimeneTóth Ildikó
- OronteKirály Attila
- AcasteSorbán Csaba
- ClitandrePortik Györffy András
- ArsinoéCsombor Teréz
- ÉlianteGidró Katalin
- Jean-BaptisteAlceste tanítványaMihály Csaba
- Közrendészbizottsági közalkalmazottBáhner Péter
Célimène vendégei és udvartartása.
A zongoránál: LÁTÓ RICHÁRD
A hegedűnél: BOGNÁR BRIGITTA
A zongoránál: LÁTÓ RICHÁRD
A hegedűnél: BOGNÁR BRIGITTA
- rendezőBodolay
- díszlettervezőSzékely László
- jelmeztervezőJánoskúti Márta
- mozgásJuronics Tamás
- zeneszerzőWeber Kristóf
- súgóBa Éva
- ügyelőBáhner Péter
- a rendező munkatársaHollós Gábor