Ezeregyév

Első rész

Az Életben betöltött szerepünket a bennünk élő jó és rossz keveréke határozza meg. Az egyén befolyásolja a közösségek és a társadalmak alakulását. Ez a szerepvállalás múltat, jelent és jövőt teremt, alakítja történelmünket, történetünket…

A Teremtő angyalaival (a Föld és az első emberpáros, Ádám és Éva megteremtésével) Lucifer pedig ördögeivel alakítja ebben az egész estét betöltő táncvízióban az arányokat. A jó és a rossz – klasszikus értelemben vett – csatája a magyar történelem nagy metszéspontjaiban csúcsosodik ki.

Ezeket a metszéspontokat vázolja fel a műfaj jellegzetes elemeit felhasználva előadásunk. Az ezeregy éves magyar történelem feljegyzésre érdemes, nagy pillanatainak felvillantásával monumentális és egyedülálló kísérletet élvezhetünk – az alkotó optikáján keresztül.

– Sámántánc: A hozott múlt ázsiai szele. A vándorló magyarok ősi kultúrájában az ember az isteneknek való áldozat felmutatásával kívánja jövőjét befolyásolni.

– Honfoglalás: Egy űzött nép hasít bele kardjával és szellemével Európa egy földdarabjába. A IX. század végén az addig vándorló magyar törzsek megszállták a szlávok lakta kies Duna-Tisza vidékét. Kialakult a korai feudális társadalom.

– Kereszténység: A letelepedést követően a magyarok felvették a keresztény hitet, és az egyházon keresztül megismerték a fejlettebb Nyugat államrendjét.

– Államalapítás: Istvánt királlyá koronázták, aki uralkodóként megerősítette a kereszténység nyugati formáját. Megalakult az egységes állam. A folyamat tűzzel és vassal, de ármánytól mentes, tiszta ideológiától vezérelve történt.

– Versenyfutás a trónért: A hatalomért folyó küzdelemben voltak, akik elvettek és romboltak, de akadtak, akik teremtve építettek és megőrizték a dicső múltat.

– Reneszánsz: A legendás király, Mátyás gondolkodására és tetteire döntő mértékben hatott az itáliai reneszánsz. Udvara európai mértékkel mérve is a művészetek és a tudományok fellegvárává, a kor egyik leghaladóbb szellemi műhelyévé vált. E gazdagságot jelképezi a kézfogó és az azt követő fáklyástánc.

Második rész

– A félhold árnyékában: A három világrészt átfogó oszmán birodalom egyre szélesedő ék gyanánt terjesztette ki hatalmát Magyarországon és Európa délkeleti részében. E folyamat több részre szakította az országot, kifosztotta kincstárát, leigázta népét, elrabolta javait, hosszú időre megállította az addig ígéretes társadalmi és anyagi fejlődést.

– Kuruc kor: A török kiűzése után – a kuruc-labanc pofozkodásban – először a sógorok a bennünket, majd kis történelmi illúzióval és persze a Teremtő segítségével, a magyarok őket billentetik hátsó fertályon. A legendás magyar virtus új erőre kapott a párharcok során.

– 1848-as forradalom és szabadságharc: Párizs, Milánó, Velence példáján 1848-49–ben a magyar nemzet is öntudatra ébredt. Európai mintára kialakult forradalma mindent elsöprő lendülettel teremtett új rendszert. A Teremtőtől kapott tudásával a kor szimbólumává vált a költő Petőfi Sándor, azaz Ádám.

– A nagy „menetelések”: A két huszadik századi nagy világégés az emberiség történelmének fekete betűkkel írt sötét korszaka, amelyekből Magyarország földrajzi és szellemtörténeti helyzeténél fogva vesztesként került ki. Halottaink számánál csak a könnyek mennyisége és a szégyen volt nagyobb.

– Élet a II. háború után: A szovjet mintájú szocializmusban Magyarországot a „legvidámabb barakknak” nevezték. A kötelező jókedv és a hurráoptimizmus jegyében szól az úttörők dala. Táncukkal ők testesítik meg az ideológiát, miszerint az ország ismét, immár sokadik alkalommal képes újra kezdeni.

A magyar történelem viharait átélt, elcsüggedt emberpárnak az utolsó jelenetben a Teremtő súgja meg a további érvényesülés titkát. Ettől ők újra talpra állnak, s tovább vezetik az angyali és ördögi csapatokat, amelyek harca valahol mindenkiben ott kavarog…