Mivé képes átváltoztatni az embert a szerelem?
Hatására szolgává válik az úr, és úrrá a szolga; megszűnik az erény és helyét a mindenre elszánt akarás veszi át; vakká tesz bárkit, aki elég bolond a bűvkörébe kerülni. Szereplőink pedig elég bolondok ehhez. Egyesek képesek álruhát öltve befurakodni az őrültekházába, hogy megszerezzék egy asszony szerelmét – egy asszonyét, akit féltékeny férje bezárva tart. Mások szabadulnának jegyesüktől, mert valaki másra vágynak. Akad pedig olyan is, aki bármit, tényleg bármit megtenne a szeretett nőért.
A szerelem persze önmagában nem bűn. Az átváltozás azonban, amely vele jár, bűncselekmények sorozatához vezethet. Néhányan valóban maskarába bújnak; néhányuk valódi arcát álarc fedi: a szerelem nevében eltakarják tetteiket. A komikum és a tragikum határán egyensúlyoz a két szálon futó történet. Sokat nevetünk a „bolondok” próbálkozásain, vagy kétségbeesetten figyelhetjük az ármánykodást, az érzelmi viharokat, és a szerelem nevében elkövetett gyilkosságot.
Az Átváltozások egyike a legjobbakként emlegetett angol reneszánsz színdaraboknak. 1622. május 7-én Sir Henry Herbert mutatta be először, nagy sikert aratva. Az időtálló történet mit sem vesztett szépségéből, jelentőségéből; mondanivalója ma is érvényes, hiszen a szerelem minden korban és helyen képes átváltoztatni az embert.