Idén a Gyulai Várszínház az elmúlt 50 év legjobb darabjaiból válogatott. Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté című vígjátékát a Várszínház 1994-ben mutatta be először. Ekkor a Nemzeti Színház vendégjátékában Iglódi István rendezésében volt látható. Az idén Kovács Vanda színművész meghívása volt a Gyulai Várszínház kiindulópontja. Majd egy olyan partnert kerestek, akivel az elmúlt 50 év legsikeresebb darabjaiból kiválasztottak egyet. A partner a kecskeméti Katona József Színház lett, és a közös választás Goldoni sikeres vígjátékára a Chioggiai csetepaté című darabra esett.



A kis olasz halászfaluban, a Velence melletti Chioggiában játszódik a történet. A falu halászai hónapokig a tengert járják, míg az otthon maradt asszonyok és lányok kihasználják, hogy a csendes halászfalu férfiaktól mentes, és azonnal összegyűlnek egy kis szórakozásra, pletykálkodásra. Az arra járó matróz, Toffolo pedig akaratán kívül össze is ugrasztja az asszonyokat, mivel az egyik lánynak vesz egy szelet sült tököt. Pedig Toffolonak valójában egy másik lány, Checca tetszik, Checcának meg Titta- Nane, akinek Lucietta a kedvese, akinek az a Beppe a testvére, aki Orsettát szereti, akinek a nővére, Libera, annak a dibbancs Fortunatonak a felesége, akinek a szomszédja Pasqua asszony, akinek a férjének, Toninak van egy halászbárkája, amivel halászni járnak_ szóval komolyan, ember legyen a talpán, aki kibogozza, ki kivel vész össze és miért. Ez az ember a talpán pedig nem más, mint Isidoro, a jegyző, aki próbál igazságot szolgáltatni a megvert és megfélemlített Toffolonak, vagy a szegény kis Checcának, vagy az elhagyott Luciettának, vagy bárkinek a csapatból_ hiszen ebben a csetepatéban senki sem hibás, illetve mindig a másik fél a hibás. A szerelmesek összevesztek, a szomszédok megorroltak egymásra, és egyáltalán, mindenki meggyűlölt mindenkit. És hogy az összekeveredett szálak kigabalyodnak-e, a hangos pletykák elhalnak-e, azt megtudhatják a Kelemen László Kamaraszínházban!

CARLO GOLDONI (1707–1793)

Olasz vígjátékíró

A XVIII. század egyik legismertebb szerzője Carlo Goldoni, az olasz vígjáték atyja. A százhúsz vígjátékot magában foglaló monumentális életművében nagy céltudatossággal és következetességgel valósította meg az olasz komédia reformját. Művei megújították a komédia műfaját. A megújulást oly módon valósította meg, hogy túllépett a rögtönzésen alapuló népi színjátékon, a commedia dell’ arte-n és megteremtette a polgári, realisztikus, színházi szemléletmódot. Egyénivé és lélektanilag hitelesebbé téve főhősök jellemét, illetve társadalmi tartalommal ellátva a drámai műveket. Az 1762-ben chioggiai dialektusban megírt komédiát már a kortársai (Voltaire, Rousseau vagy Goethe) is nagyra tartották, elismeréssel szóltak róla. Sőt később Stendhal a legkiválóbb polgári vígjátéknak nevezi Goldoninak ezt a darabját. Goldoni ősellensége, a korszakban nála jóval népszerűbb Carlo Gozzi szerint, kortársa a Csetepaté Chioggiában cselekményét „az aljanép legmélyebb pocsolyáiból halászta ki”. A mai néző számára azonban ezek a pocsolyák arról árulkodnak, hogy Goldoni szerette esendő, valóságos hőseit.