Guiseppe Verdi Traviata című operája az egyetemes zeneirodalom egyik legismertebb alkotása. Bemutatása óta a világ operaházainak legnépszerűbb repertoárdarabjai közé tartozik, nem telik el úgy nap, hogy a Föld valamely szegletében ne játszanák. Az ifjabb Alexandre Dumas művéből készült Verdi opera igazi rejtelmes remekmű, amelyet halhatatlan zenéje és látszólag talán egyszerű története, amely a gyötrelmes szerelemről, az összetartozásról és az elválásról egyaránt szól, igazi alapművé avatott.

Ennek a sokak által rajongásig szeretett műnek a színpadra állítása a Katona József Színházban, ezúttal nem operaként, hanem táncjátékként, egyszerre ajándék a teátrum közönségének, hiszen végre saját színházukban is láthatják-hallhatják ezt a csodálatos alkotást s egyszerre ajándék a Kecskemét City Balett egyre fejlődő és művészileg évadról évadra egyre izmosodó társulatának, amelynek tagjai a Carmen után most újabb ikonikus alapmű életre keltésével bizonyíthatják tehetségüket.

 S ajándék a koreográfusnak is, hiszen Verdi és Dumas hőseit segítségül hívva nemcsak örök emberi szenvedélyekről és gyötrelmekről, szerelemről és halálról beszélhet a tánc csodálatos nyelvén, hanem a ma emberét is foglalkoztató aktuális kérdésekről is.

A múltjának bűnei és tévedései örökre elkísérik-e az embert vagy talán egyszer megbocsátást nyerhetnek s feledésbe merülhetnek? Mi lehet az az önmagunknál fontosabb dolog, amiért feláldozhatjuk magunkat és szerelmünket? S vajon tényleg megválthatjuk-e saját áldozatunk árán valaki más boldogságát vagy hiábavaló ez az áldozat? Létezik-e, létezhet-e egyáltalán boldogság a múltunktól, a környezetünktől, a családunktól függetlenül? Élhetjük-e csak a saját életünket, tudomást nem véve a minket körülvevő világról? Lehetséges mindez? Vagy csak álom, mert a Valóság úgysem hagyja, hogy ne vegyünk róla tudomást? Csak egyszer élünk, de akkor tényleg élünk, vagy csak úgy teszünk, mintha?