A Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey 1962-es regénye, Milos Forman 1975-ös filmje és Dale Wasserman színpadi adaptációja egyaránt világszerte ismert művek. A börtön helyett elmegyógyintézetet választó McMurphy több szabadságot remélt a zárt osztálytól, mint amennyit a büntetésvégrehajtó intézetben sejtett, azonban nem számított rá, hogy Ratched főnővér szigorúsága minden elképzelést fölülmúl. McMurphy és társai a humort ragadva fegyverül, ádáz harcot indítanak a marcona teremtés ellen.

„Az ember valahogy megváltozik. Elfelejt dolgokat. Mintha az az egy ütés a képek, érzelmek, emlékek körhintáját indítaná meg. Tudod, hogy megy az ilyen körhinta. A kikiáltó szedi be a pénzt, aztán lehúz egy fogantyút, és forgásba lendül az egész, libeg, kavarog, csak folyvást, folyton hullámzik, szédeleg, árad, és lehet, hogy veszítesz rajta, és lehet, hogy nyersz is, és jaj, apuka, fizessél be még egy menetre…”

A közkedvelt művet Bagó Bertalan állítja nagyszínpadunkra, aki a nagysikerű

Amadeus és Bánk bán előadásaink rendezője volt. Az alkotók és a parádés szereposztás előre vetíti a népszerű történet kecskeméti sikerét.