„…4.  Klasszikus az a könyv, amelyik minden újraolvasáskor legalább annyi új felfedezést kínál, mint első olvasásra.

… 5.  Klasszikus az a könyv, amelynek olvasása közben olyan érzésünk van, mintha újraolvasnánk, még akkor is, ha sosem olvastuk előtte.

… 7. Klasszikusok azok a könyvek, amelyeket körülleng a korábbi értelmezések aurája, mögöttük pedig a nyomok, amiket azokban a kultúrákban…hagytak maguk után, amelyeken áthaladtak.

… 8. A klasszikus olyan művek, amelyek porfelhőszerű kritikai vitákat kavarnak, de mégis mindig lerázzák magukról a szemcséket.

… 9. A klasszikusok olyan könyvek, amelyeket minél jobban ismerünk hallomásból annál eredetibbnek váratlanabbnak és ötletesnek találjuk, amikor végre el is olvassuk őket

… 13. A klasszikustól a jelen zaja halk háttérzúgássá enyhül, bár a klasszikus maga sem létezhet a jelen nélkül.” (Italo Calvino)

Italo Calvino „olvasmány- klasszikusról” ír. A Revizor „dráma-klasszikus”, az alkotók számára biztosan az: felfedezés, újraolvasottnak tetszik, nyomot hagynak rajta a korábbi értelmezések, ugyanakkor lerázza magáról a porfelhő szerű „értelmezés-szemcséket”, ismertnek gondoljuk mégis váratlan és ötletes, háttérzúgássá enyhíti a jelen zaját. Reményeink szerint a nézőknek is efféle élmény