„A fecske e nyári vendég, ki templomokban szeret fialni, fészket rakva jelenti, hogy boldog itt az ég lehellete. Nincs rés a falon, hová nem épített függőágyat, bölcsőt, költésre is jót. (…)„

Belharc dúl Skóciában. Macbeth győzelmet arat Cawdor thán és a segítségére siető norvég csapatok felett, melyért Duncan király jutalmában részesül. Macbeth és tábornoktársa, Banquo három titokzatos boszorkánnyal találkozik, akik fényes jövőt jósolnak mindkettejüknek. Jövendölésük szerint Macbeth Skócia királya, Banquo viszont királyok őse lesz. Macbeth nagyravágyása az ígéret hallatán felébred, s felesége, a gondolkodásmódjában vakmerő katonákat is megszégyenítő Lady Macbeth szítja hatalomvágyát. A náluk vendégeskedő királyt álmában megölik, de a véres tett után feltámad Macbeth lelkiismeret-furdalása. Megbánásra azonban nincs idő, a felelősséget másra kell hárítani. A boszorkányok jóslata beteljesedik, a gyilkost Skócia trónjára emelik a thánok. A gyilkosságok láncolata csak most kezdődik.

„(…) Megfigyeltem: ott jó a levegő, hol szapora a madár.” Heiner Müller: Macbeth