Moszkvától távol, egy jelentéktelen kormányzósági városban él együtt négy testvér: Andrej Prozorov és három húga. Édesanyjukat évekkel korábban, dandárparancsnok édesapjukat egy éve temették el. A művelt, széplelkű testvérek vonzzák magukhoz a kellemes társaságra vágyó, egyhangú életű katonatiszteket. Olga, a legidősebb lány gimnáziumi tanárnő. Mása férjes asszony, nőül ment egy időközben középszerűvé vált tanárhoz, és ma már szenved férje puszta jelenlététől is. A húszéves, szép és okos Irina éppen névnapját ünnepli, dolgozni vágyik, tele van nemes illúzióval, szép reménnyel. Ketten pályáznak kezére. Tuzenbach, a csúnya, de mélyérzésű báró és Szoljonij, egy kellemetlen, kötekedő alak. Irina névnapján, a gyászév leteltekor még egy taggal bővül a társaság. Tiszteletét teszi a dandár új ezredese, Versinyin. A finom lelkű férfiről kiderül, sokat szenved félresikerült házasságában. A névnapi összejövetel váratlanul eljegyzéssel ér véget. A tudományos ambícióktól fűtött Andrej bejelenti, hogy feleségül veszi Natasát, az ostoba kisvárosi úrilányt…

„Eljön az idő, mikor mindenki megtudja, hogy miért mindez, miért a sok szenvedés, nem lesz már titok, de addig is kell élni… Kell dolgozni, csakis dolgozni!” (Irina)