Társulat

Kerekegyházán születtem 1950 június 24-én.

Iskolák:                  

Munkahelyek:

Színházi munkáim mellett évekig rendhagyó irodalom órákon vettem részt, ahol a témától függően a verseket összekapcsoltam irodalomtörténeti, történelmi dokumentumokkal, zenével, képzőművészeti illusztrációkkal, ami ma már természetes, de ez akkor újdonságnak számított. Az órák anyagát én szerkesztettem, bölcsész vénám soha nem hagyott nyugodni.  Szolnokon iskolaszínházat alapítottunk, a klasszikus műveket beavató színházként, a főbb jeleneteket eljátszva ismertettük és szerettettük meg a középiskolás korosztállyal a színházat és azon keresztül a klasszikus irodalmat.

Több önálló estet szerkesztettem és bejártam velük az országot:

Több könyv digitális hangfelvételén működtem közre. Évekig végeztem önkéntes munkát a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségében, ahol könyveket olvastam fel.

1992-től folyamatosan tanítok művészi beszédet, három színház stúdiójában dolgoztam: Miskolcon, Tatabányán és Egerben. Itt egy nyári kurzus alkalmával beregszászi és más határon túli fiatallal ismertettem meg a legszebb magyar nyelvemlékeket és kortárs verseket egyaránt.

Évek óta részt veszek hazai és vajdasági versmondó táborok munkájában. A háború idején önkéntesként többször visszatértem Szabadkára és Tótfaluba, hogy foglakozásokat tartsak az ott élő fiataloknak. Volt hallgatóim közül ma már diplomás színészek is vannak, de a legfontosabb, hogy megtartották anyanyelvüket és azt tovább is adják a következő generációnak.

Visszatérő vendége vagyok szakmailag magas színvonalú versmondó versenyek zsűrijének.

Az Ajkán minden évben megrendezett Nagy László Versmondó Találkozó zsűrielnöke vagyok, lassan két évtizede. Itt nem csak meghallgatjuk a versmondókat, hanem szakmai kurzusokat is tartok.

Az 1997-98-as tanévtől óraadó tanárként többször tanítottam a Zsámbéki Apor Vilmos Főiskolán (ma Vácon működik) drámapedagógusoknak és óvodapedagógusoknak beszédművelést.

1996-tól veszek részt a Színház - és Filmművészeti Főiskola /ma már egyetem/ munkájában.

Doktorandus ösztöndíjasként Avar István tanársegéde lettem.

Doktori pályamunkám címe: " mert anyád nyelvét bízták rád a századok, / S azt meg kell védened" /Füst Milán/. Egy beszédtanár töprengései beszédkultúránkról és a beszédművelésről.

Disszertációmat 2002-ben védtem meg és kaptam "summa cum laude" minősítést.

Én vagyok az első színésznő, aki megkapta ezt a fokozatot.

Opponensként rendszeresen részt vettem az egyetem Doktori Iskolájának munkájában.

2001-től a Színház - és Filmművészeti Egyetem kinevezett művészi beszéd oktatója voltam, ma már nyugdíjas vagyok.

Tanítottam az újvidéki színész osztályok itteni keresztféléves programjaiban. Vizsgát rendeztem Újvidéken.

Megtanultam tanítani. Tudom hogyan kell valakiből kihozni a legtöbbet, sokszor a növendék is meglepődik azon, amit belelátok. Évekig dolgoztam az egyetemen zenés színész osztályokban. Kidolgoztam egy gyakorlatsort és irodalmi példákon keresztül rávezettem a hallgatókat arra, hogy a beszéd az ének természetes folytatása legyen. Ezt tanítottam a Kővirágok Énekiskolában is.

A legbüszkébb arra vagyok, hogy az úgynevezett könnyű műfajt kedvelő gyerekek az első év végén magyar kortárs költők verseivel vizsgáztak.

Egy kereskedelmi televíziós csatornánál olyan munkát végeztem, amit előttem még senki sem csinált, nekem kellett kitalálni és megszervezni az actor’s coach munkakört, amit talán a játékmester kifejezés közelít meg legjobban, de nem azonos azzal.

Fontosnak tartom, hogy azt a tudást, amit megszereztem, visszaadjam a társadalomnak.

Ezért voltam önkéntes és ezért vállaltam el a tanítást a Roma Médiaiskolában, ahol beszédtechnikát oktattam, mert azt vallom, hogy egymás jobb megismerése és egymás kultúrájának a szeretete jobb emberré tesz.

Jelenleg még aktívan részt veszek egy színházi nevelési programban, amelynek segítségével a középiskolás korosztályt szólítjuk meg, és próbáljuk elhitetni és megértetni velük, hogy a személyes találkozás varázsánál nincs nagyobb öröm.

Évek óta szerkesztem a Gózon Gyula Kamaraszínház honlapján megjelenő verseket. Ez az egyetlen magyar színház, amelynek honlapján minden hónapban egy magyar költő verse jelenik meg, mert én is azt vallom, amit Szécsi Margit:

„Hiszem, hogy az emberiségnek nem mindegy poézissel él, vagy pénzcsinálta muzsikával. S ha nem is hihetném, ha nem is kötelezne rá senki, akkor se tudok mást tenni: álmodni teljes erővel, és munkálni álmaimat.”

Cikkek és könyvrészlet: