Augustin Eugène Scribe(1791-1861)francia színdarabíró. Victorien Sardou mellett az ő nevéhez fűződik a „pièce bien faite”, a „jól megcsinált színdarab” fogalma. A színházhoz volt érzéke. A hatás a teatralitás iránti fogékonysága miatt kérték fel számos operaszövegkönyv megírására. Az Adrienne Lecouvreur című darabjából, amelyet Ernest Legouvé társaságában írt 1849-ben, Cilea komponált operát.
Csepreghy Lajos és Egressy Benjámin fordításában, Lendvay Márton rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház 1850. május 14-én.
Felújítás: 1883. június 1. és 1890. február 13.
Sarah Bernhardt társulatával eljátszta a Népszínházban 1881. november 15.

Adrienne Lecouvreur (1692-1730) korának legnagyobb tragikája volt. 1717-ben lépett föl először a Comédie Française-ben. Színháztörténetet csinált. Közvetlen egyszerűséggel szólaltatta meg a klasszikus francia drámaköltők, Pierre és Thomas Corneille, Racine hősnőit. Szépsége finomsággal, méltósággal párosult. Irodalmi szalonjában Voltaire is megfordult. Élete nagy szerelme Maurice de Saxe gróf, Franciaország hős tábornoka, a lengyel király törvénytelen fia, az arisztokrata hölgyek bálványa. Halálának körülményei homályosak. Hogy Bouillon hercegné megbízásából mérgezték volna meg – nem bizonyított.

Scribe darabjában valóságos személyek keverednek fiktív alakokkal, történelmi tények a fantázia játékával. Összecsúszik színház és valóság, a színpadi rivális a szerelmi riválissal. A szalonokban színjáték folyik, a színpadon és színfalak mögött hétköznapi munka. Adrienne, amíg csak a tragédiát szerette, biztonságos burokban élt. De szerelmes lesz, kilép az életbe, a kicsinyes, hazug, bosszúálló világba, ahol nem ismeri ki magát olyan jól, mint a tragédiákban. És ez lesz a tragédiája….