MacVedel, a 18. századi kalóz kivégzése után sem nyerhet nyugalmat: kísértetként bolyong a világban mindaddig, amíg jóvá nem teszi bűneit, vagyis összerabolt kincseit jótékony célra nem fordítja. Szerencséjére egy testvérpár, Orsi és Viki véletlenül megidézik őt egy lakótelepi gyerekszobában – a segítségükkel pedig a zord tengeri rabló karitatív tevékenysége furcsa fordulatot vesz. Mivel a pénze csak a mesében létezik, ezért a kapitány és újdonsült barátai más mesehősöknek kénytelenek felajánlani az aranyat; Piroska rokonai (és ellensége) azonban nem a várt módon reagál a felkínált lehetőségre…

A három jóbarát helyszínről helyszínre jár hát, és igazán nagyon igyekszik túladni a kincseken. A testvérpár (akár az összes többi, rendes testvérpár) folyton veszekszik, a kapitány (akár az összes többi, rendes kalóz) folyton dörmög, de hiába átlagosak ők, ha a környezet nem alkalmazkodik hozzájuk. Piroska nagymamája talán magát a farkast is elijesztené, anyukája sem éppen mesehőshöz méltón viselkedik, a farkas pedig minden képzeletet felülmúl. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hogyan kerülnek a Vasorrú Banya közelébe…

Muszty Bea és Dobay András zenés mesejátéka kalamajkában bővelkedik tehát, amiből Fazakas Gézának Decsi Edit és Dobó Enikő segíthet kikeveredni, miközben a többiek (Szokolai Péter vezetésével) inkább mélyebbre taszítanák. Az előadást a gyermeklélek nagy ismerője, Fige Attila bábrendező álmodta színpadra.

Az előadás létrejötték támogatta.